Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
ROMSICS GERGELY 675 meg a német társadalom nagyobb csoportjainak Hitler hatalmasra felnagyított alakjához való viszonyulásáról. Ez nyilvánvalóan hagy hiányérzetet az olvasóban, de kritikaként aligha róható fel, ha számot vetünk a forrásbázis kialakításával járó nehézségekkel. Összehasonlítható példát jelent ebből a szempontból Franco rendszere, amelynek támogatottságáról az ötvenes évek előtti időszak tekintetében az egyik korszerű alapmű szerzője, Stanley Payne is kénytelen belátni, valószínűleg sohasem fogjuk megismerni.11 Legújabban Rákosi kultusza kapcsán Apor Balázs mérte fel még az 1945 utáni időszakban is csak korlátozott biztonsággal becsülhető vezetői népszerűség megállapításának nehézségeit – meglátásai és különbségtételei (így a személy, a személy által képviselt rendszer és az idővel megkopó kultikus praxisok között) a korábbi időszakra értelemszerűen fokozottan érvényesek.12 Turbucz munkájának célja ezen nehézségek miatt ezért a kultusz morfo lógiájának és szemantikájának feltárása, egyben analitikus rendszerezése lehetett, amelyet sikerrel meg is valósít. A könyvben tulajdonképpen a leíró nyelvtanát olvashatjuk a modern magyar politikai propaganda 1945 előtti messze legnagyobb erőforrásokkal megvalósított személyközpontú reprezentációs vállalkozásának, melynek csak a Trianon-kultusz haladta meg arányait. Pontosabb ugyanakkor vállalkozásokról beszélni – a szerző ugyanis gondosan jelzi, hogy egy kultuszról ír, de ez a konglomerátum korántsem volt mindig azonos célokat követő és azonos üzenetekkel operáló politikai és társadalmi aktorok koordinált erőfeszítéseiből létrejövő (és különösen nem homogén) reprezentációs egész. A Horthy-kultusz, amint ezt a részletes elemzés kibontja, negyedszázadon át működő reprezentációs hatalmi jelenségegyüttes volt. A korszakolás elengedhetetlen, és a szerző nagyon jól döntött, amikor ebben az esetben nem korlátozta magát a leíró – morfológiai – jellegzetességek alapján elvégzett korszakolásra. Egyfelől feltétlenül védhető választás, hogy a főbb fejezetek a nemzetmentő (5.), az országépítő (6.), majd az országgyarapító/erőskezű kormányos (7.) kulcstoposzaiból, a kultusz meghatározó stratégiai metaforáiból indulnak ki. Fontos kiegészítés azonban, hogy Turbucz a három fő egységet politikai funkció szerint (is) törekedett elkülöníteni. Eszerint az első, kezdeti időszak a szegedi konzervatív és radikális jobboldali ellenforradalmi gondolathoz kapcsolódó kultuszépítésé, a nemzetmentő toposzával és a katona/diktátor frontharcos-mitológiákból ismerős alakjával a középpontban (különösen: 51–60.). A második időszak az első világháborús előjáték és a genezis pillanatai után a kultusz szilárd működésének korszaka (1921–1938). A kezdeti konszolidációs 11 Stanley G. Payne – Jesús Palacios: Franco. A Personal and Political Biography. Madison 2014. 511. 12 Apor Balázs: The Invisible Shining. The Cult of Mátyás Rákosi in Stalinist Hungary, 1945-1956. Bp.–New York 2017. 185–187.
