Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 567 a gesta törzs részévé. A betoldásokat ebben az esetben olyan krónikásnak kell tu lajdonítanunk, aki a legendák szellemében formálta át az uralkodópár portréját. Működését helyezhetjük úgy a közvetlenül a Hartvik-legenda születését követő periódusra, mint a jóval későbbi időkre. 3.) Kristó, aki maga nem számolt a Kálmán kora előtt keletkezett gesta szer kesztéssel, nem fejtette ki pontosan, hogy a 66–67. krónikafejezetek és a legendák áthallásai nyomán miféle kapcsolatot is vélelmezett a korai gesta redakció és a szentéletrajzok között.141 Mivel kifejezetten a Hartvik-legenda – s nem pedig a Legenda maior – összeállítása 142 elé helyezte a kérdéses szerkesztés keletkezé sét (számomra nem egészen világos, miféle megfontolás alapján), aligha számolt olyan elveszett forrással, amelyet a vitá k is alapul vehettek volna. Sokkal inkább gondolhatott arra, hogy a szentté avatások és a Kálmán-kori irodalmi reneszánsz miliőjében a krónikás – lényegében a vitá któl függetlenül (esetleg a korábban elkészült Nagyobbik legenda hatására) – a hagiográfusokéhoz igen hasonlatos portrét rajzolt az uralkodópárról. Hozzátehetjük, hogy az egyezésekre talán a közös szóbeli hagyomány is magyarázatul szolgálhat. Szemlénk végére érve aligha foglalhatunk tehát egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy mikor is kerülhetett be a gestá ba a kegyes királyné portréja. Akárhogyan kell is látnunk a vonatkozó krónikafejezetek és a legendák kapcsolatát, magam igen logikusnak ítélem a feltevést, hogy az István-vitá k lejegyzésének idejében – a hagi ográfiai irodalommal összhangban – a krónika is Gizella jámborságáról adott hírt. Mint láthattuk, lehetőségként az is felmerülhet, hogy az egyházak számára adományokat tevő uralkodói hitves portréját egy, a legendákat is megelőző korai gesta szö vegből kell eredeztetnünk. Mivel azonban a Szent István regnálását tárgyaló caputok gyaníthatóan több átdolgozáson mentek keresztül, míg végleges formájukat elnyerték, nem zárhatjuk ki annak eshetőségét, hogy az adományokat tevő Gizellával kapcsolatos megjegyzéseket olyan kései szerkesztő iktatta a szövegbe, aki a Hartviklegendára támaszkodva igyekezett az uralkodópár korábbi rajzát finomítani. A sötét tónusú Gizella-portré kialakulása Vizsgálódásunkat azzal a történetvariánssal folytatjuk, amely Vazul megvakíttatásáért Gizella királynéra hárította a felelősséget. Mikor jelenhetett meg ez a tradíció? A szakirodalomnak a kérdésre adott válaszait Kristó Gyula maga is áttekintette: míg egyesek a 11. századra, addig mások a 12. vagy a 13. századra tették 141 Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 196–201. 142 Thoroczkay Gábor szerint legvalószínűbben 1097–1099 között (esetleg a 12. század első éveiben) kerülhetett sor a legenda összeállítására, lásd Uő: Megjegyzések a Hartvik-féle Szent István-legenda datálásának kérdéséhez. In: Uő: Írások az Árpád-korról i. m. 67–87., különösen: 87.
