Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 565 helyzet a Somogy ura felett győzelmet arató Szent István már említett históriájával: Koppány vereségéről nem csupán a krónikakompozíció két caput ja (41. és 64. feje zet) tájékoztat, de szerepelteti az eseményt a három vita is. 131 (A szakirodalom a két krónikafejezet közül az advena katalógusba ágyazott első történetvariánst eredeztet te – mint azt fentebb is jeleztem – korai hagyományból.) Miféle kapcsolatot feltételezhetünk mármost az egyazon történésről beszámoló tudósítások között? Hogyan láthatjuk a bővebb és a rövidebb szövegezésű István-vita kapcsolatát? a) A Legenda minor írója prológusában jelzi, hogy művét az akkorra már elké szült bővebb István-életrajz alternatívájául szánja („bár forgathatjátok ugyanezen tárgy hiteles első szövegét, olvassátok mégis ezt a rövidebbet”).132 A hagiográfus – még ha a korábban összeállított munkából nem is emelt át részleteket – minden kétséget kizáróan ismerte tehát a Nagyobbik legendát, így akár arra is gyanakodhatnánk, hogy az elbeszélés egy-egy fontosabb elemét a későbbi auctor szükséges nek ítélte megtartani. A teóriának ellentmondani látszik azonban, hogy a Koppánylázadás kapcsán éppen a Kisebbik legenda őrizte meg a részletesebb hagyományt. b) A rövidebb szentéletrajz maga is hangsúlyozza információinak szóbeli eredetét: „A felette szent István hitvallónak, vagyis Pannónia híres királyának életét és cselekedeteit, miként az akkori idők tanúinak hiteles és igazmondó elbeszélésből meghallottuk, úgy érezzük, az utókorra hagyományozni méltó és tisztelendő feladat.”133 Nagyon is elképzelhető, hogy a Kisebbik és a Nagyobbik legenda szer zői (vagy az eseményekről a 41. caput tanúságával egyező módon hírt adó korai gestaíró) a 11. század utolsó harmadában hallomásból szerzett értesülések alapján is dolgozhattak: mindez magyarázatul szolgálhat az István-életrajzok egyező momentumaira. 134 c) Kézenfekvő megoldásként adódhat végezetül az is, hogy a bővebb és a rövidebb szövegezésű szentéletrajz – a Legenda minor szóbeli információkat sejtető közlése akár retorikai fordulat is lehet – ugyanazon írott forrás ismeretéről árulkodik. Varjú Elemér 131 Legendae s. Stephani i. m. 381–382. (Legenda maior, 6. c.), 395. (Legenda minor, 3. c.), 408– 409. (Legenda Hartviciana, 6. c.); Chronici Hungarici compositio i. m. 297. (41. c.), 312–314. (64. c.). 132 Szent István király legendái i. m. 12. (Kurcz Ágnes fordítása.) „Ergo licet autenticas librorum scripturas revolvatis, tamen hoc breviora legite” – Legendae s. Stephani i. m. 393–394. (Legenda minor, 1. c.) 133 Szent István király legendái i. m. 11. (Kurcz Ágnes fordítása.) „Sanctissimi confessoris Stephani, regis incliti videlicet Pannoniorum vitam actusque, sicut fideli et veraci relatione tunc temporis viventium accepiumus, dignum et honorificum duximus posteritati transmittere” – Legendae s. Stephani i. m. 393. (Legenda minor, 1. c.). 134 Szóbeli tradíciót valószínűsít Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 644. Györffy György a történeti emlékezet 70 évre terjedő határával számol, lásd Uő: A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Történeti és Filozófiai Osztályának Közleményei 18. (1969) 2–3. sz. 199–225., itt: 222–225.
