Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 560 kútfőkben érhető tetten, korántsem jelenti azt, hogy a hagyomány ne formálódhatott volna ki már jóval előbb. Még egy dátumot érdemes itt megemlítenünk. Ha elfogadjuk a filológiai irodalom érvelését, úgy kell tekintenünk, hogy Heinrich von Mügeln azon adatát, miszerint Péter Gizellát a javaitól megfosztotta, eltérő szövegből – hasonló forrásból, mint amelyből a Bécsi Képes Krónika interpolációi (a Budai Krónika családjának képviselőihez képest felmutatott többletek) is származhattak – merítette, mint a Vazul-hagyományról szóló tudósítását. Az előtte fekvő gesta szöveg, amelyben a Péter és a királyné ellentétéről szóló megjegyzés szerepelhetett, a 12. század végén vagy a 13. század elején kerülhetett összeállításra. Ennek megfelelően az egyébként az Annales Altahenses adatára is rímelő tudósítás III. István, III. Béla vagy esetleg II. András korában részét képezhette a magyar elbeszélő hagyománynak.108 Kizártnak kell tartanunk, hogy egy olyan elbeszélés, amely hangot adott az özvegy királyné és az új uralkodó kényes viszonyának, egyben tartalmazta volna azt a hagyományt is, amely Gizellát Péter trónra segítőjeként festette le.109 (Mügeln azért vehette át mindkét híradást, mert a magyar tradíció ban járatlanul mozgott: a forrásaiban olvasottakat több esetben is pontatlanul értelmezte.)110 Mindez azonban – ha újfent valamennyi logikai lehetőséget sorra kívánunk venni – nem zárja ki azt, hogy egyéb krónikavariánsokban ne létezhetett volna már ebben az időszakban is a Gizella alakját besötétítő história. A következőkben részletesebben is meg kívánom vizsgálni, hogy a problematikához vonható szövegek nyomán mit mondhatunk el a két történetvariáns pontosabb keletkezési idejéről. A kegyes királyné portréjának születése Említettem fentebb, hogy a pozitív Gizella-kép korai eredetű: már Szent István király Nagyobbik Legendája (s a Vita maior nyomán Hartvik püspök) is a jámbor királyné alakját állítja az olvasó elé. Fel kell azonban tennünk a kérdést, hogy vajon a szent király hagiográfusai foglalták-e elsőként írásba az egyházakat kegyes ajándékokban részesítő uralkodói hitves jellemvonásait, vagy ismeretlen 11. századi krónikást kell esetleg a motívum mögött sejtenünk. A következőkben annak problematikáját járom körbe – az István-életrajzok és a korai gesta lehetséges szövegösszefüggéseire is kitérve –, hogy mennyiben tulajdoníthatjuk korai szerkesztőnek a 66–67. krónikafejezetek Gizellát érintő megjegyzéseit. Nem kívánok 108 A kérdés irodalmát lásd a 85. jegyzetben. 109 Hasonló eredményre jut Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 222–223. 110 Domanovszky S.: Mügeln Henrik i. m. 119–121.
