Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 554 4. A királynét bűneiért meggyilkolták (Albericus Trium Fontium)81 / a Szent István halála utáni trónharcok közepette, fivére halálhíréről tudomást szerezve veszítette életét ([Magyar–lengyel Krónika]). 82 A fentiekkel kapcsolatban a következőket kell megjegyeznünk: míg a korai szövegekben (István-legendák, Annales Altahenses ) csupán a pozitív Gizella-kép jelentkezik, addig a krónikakompozícióban és az annak hagyománya nyomán dolgozó Mügelnnél a két tradíció keveredését figyelhetjük meg. A Magyar–lengyel Krónika két feleséget tulajdonít Szent Istvánnak:83 elképzelhető, hogy a szer ző azért alakította így elbeszélését, mivel úgy vélte, a Gizelláról hallott – esetleg olvasott – ellentétes vélekedések: a pozitív és a negatív jellemvonások nem férnek meg egyetlen asszonyban. Albericus Trium Fontium ugyancsak két különböző királyné-ábrázolást illeszt egymás mellé, ám a Gizellát pozitív színezetben feltüntető részlettel – mivel az nem a magyar hagyományból származik – nem kell foglalkoznunk: a 13. századi ciszterci szerzetes ezen a ponton Sigebertus Gemblacensis (Sigebert de Gembloux, Gembloux-i Sigebert) 12. század eleji világkrónikájából merít.84 Míg Kézai a gesta szerkesztményből Vazul megvakíttatá sának teljes történetét átemeli, addig a rövidebb szerkesztések (Zágrábi Krónika, Johannes de Utino, Knauz-krónikacsalád, Esterházy-kódex krónikája) csupán egy-egy elemet közölnek a krónikakompozícióban a komplex formájában előadott Gizella-történetből. A pozitív és negatív Gizella-kép egyes elemein végigtekintve két kérdést kell feltennünk. a) Egyfelől azt lenne szükséges tisztáznunk, milyen a két hagyomány egymáshoz való viszonya, melyik lehet közülük az elsődleges tradíció, és mikor léphetett be mellé a későbbinek tekinthető történetvariáns. b) Felmerül emel lett annak kérdése is, hogy vajon a hagyomány alakulásának egyazon pontján került-e be a krónikatörzsbe a pozitív, illetve a negatív színezetű királynékép valamennyi mozaikja – azaz egyetlen (át)szerkesztőnek kell-e tulajdonítanunk a kegyes, illetve az ármánykodó Gizella portréjának teljes kiformálását –, vagy a kétféle ábrázolás folyamatos fejlődésével kell inkább számolnunk. 81 „[...] et ad extremum post mortem sancti regis meritis exigentibus interfecta fuit” – Albrici monachi i. m. 779. (1010. év). 82 „Regina vero audito vero morte fratris pre nimia tristitia subitanea morte mortua est” – Chronica Hungaro–Polonica i. m. 65. (13. c.); Chronicon Hungarico–Polonicum i. m. 319. (13. c.). 83 István első hitvesére lásd Chronica Hungaro–Polonica i. m. 55. (13. c.).; Chronicon Hungarico– Polonicum i. m. 315. (10. c.). 84 „Gens Ungarorum hactenus ydolatrie dedita, hoc tempore ad fidem Christi convertitur per Gislam sororem imperatoris, que nupta Ungarorum regi ad hoc sua instantia regem adduxit, ut se et totam Ungarorum gentem baptizari experet” – Albrici monachi i. m. 779. Vö. Sigeberti Gemblacensis chronica cum continuationibus. Ed. Ludowicus Conradus Bethmann. In: MGH SS VI. 268–474., itt: 354.; CFH III. 2125–2127., itt: 2127. (4616. sz.); A szövegösszefüggést feltünteti Paul Scheffer- Boichorst, lásd Albrici monachi i. m. 779.
