Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.

ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához

KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 544

caputjai

5

(vagy az elfogulatlannak korántsem tekinthető német források

6

) elénk állítanak. A bajor származású királyné alakjának átfestéséhez – így Kristó – az a Merániai Gertrúd szolgáltathatta a mintát, akit 1213-ban meggyilkoltak. Mivel a II. András hitvese ellen irányuló gyűlölet okairól a kor historikusa az egykori királyné férjének, illetve fiának életében aligha merhetett volna beszámolni, az idegen asszony vétkeit a 11. században élt királyi feleségre ruházta.

7

Bár Kristó elméletét mindezidáig magam is elfogadtam,

8 újabban Zsoldos Attila megjegyzései jelzik, hogy a történész szakmában korántsem örvend konszenzusnak ez a teória. A Gertrúd állítólagos gonosztettei nyomán befeketített 11. századi királynéval kapcsolatos hipotézis csábító mivolta ellenére is el kell ismernünk, hogy lényegét tekintve igencsak eltér egymástól a két német származású asszony históriája. II. András idejében magyar földre érkeztek ugyan a királyné fivérei – míg a Sváb Fülöp német király meggyilkolásával meggyanúsított Ekbert bambergi püspök (1203–1237) és Henrik isztriai őrgróf (1204–1228) rövid ideig tartózkodtak csupán az országban, addig Berthold fiatal kora ellenére kalocsai érsek (1206–1218) lett9

–, ám szó sincs arról, hogy Gertrúd bármelyiküket is trónra kívánta volna juttatni. A 11. századi eseményeket elbeszélő történet ezzel szemben az utódlás kérdése köré épül: Gizella azért vakíttatja meg Vazult, hogy – a Szent István által kiszemelt várományos alkalmatlanná válásával – az a Péter maradjon egyetlen lehetséges jelöltként porondon, akit a krónika a királyné fivéreként tüntet Géza. Bp. 2004. 11–46., itt: 12. (Kisebbik legenda), 21–22. (Nagyobbik legenda), 33–34. (Hartvik-legenda).

5 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 217–505., itt: 316–317. (c. 66–67.), 320. (c. 69.), 322–323. (c. 70.). A megfelelő részletek magyar fordítását lásd Képes Krónika. (Millenniumi magyar történelem. Források) Ford. Bollók János. Bp. 2004. 43., 44., 45., 46.

6 A német források beállítására lásd Gerics József: Politikai viták hatása a magyar nép kereszténységre térésének korai hagyományára. In: Uő:

Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. (METEM-könyvek 9.) Bp. 1995. 71–76.

7 Kristó Gyula: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum körvonalairól. (Riccardus és Albericus tanúsága). In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. (Memoria saeculorum Hungariae) Szerk. Horváth János – Székely György. Bp. 1974. 229–238., különösen: 236–238.; Uő:

Szent István és családja az Árpád- kori történetírásban. In: Uő:

Írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 195–227., itt: 221–226.; Uő:

Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. (A történettudomány kézikönyve) Bp. 2002. 65–66.

8 Pl. Csákó Judit: Néhány megjegyzés Albericus Trium Fontium krónikájának magyar adataihoz. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor – Péterfi Bence – Vadas András. Bp. 2012. 515–526., itt: 518–519.

9 Gertrúd fivéreiről lásd Karl Bosl:

Europäischer Adel im 12./13. Jahrhundert. Die internationalen Verflechtungen des bayerischen Hochadelsgeschlechtes der Andechs-Meranier. Zeitschrift für bayerische Landesgeschichte 30. (1967) 20–52., itt: 36–40.; Udvardy József:

A

kalocsai érsekek életrajza (1000–1526). (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae 11.) Köln 1991. 104–116.; Majorossy Judit: Előszó. In: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213–2013. (Ferenczy Múzeum kiadványai. Monográfiák 2.) Szerk. Uő. Szentendre 2014. 9–14., itt: 12–13., 14.; Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között. Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai. In: Egy történelmi gyilkosság i. m. 85–94.