Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 535 formáit érdemes szem előtt tartanunk, semmint valamely, a magyarok által használt konkrét – „nagyfejedelem”-ként fordítható – titulus tükörfordítását keresni e kifejezésben. Árpád a 4053. fejezetben jelzett megas arkhón volta tehát a türkök többi arkhón jához való viszonyában nyerheti el értelmét, s leginkább egy, az egyes törzsek élén álló arkhón ok fölé emelkedő „fő” arkhón t, azaz fejedelmet jelenthet – ahogyan az a 38. fejezetben felállított voevodos – arkhón fogalompár és az ott elbe szélt fejedelemválasztás-történet alapján várható is.223 Ez az értelmezés egyébként egybevág azzal, ahogy a 10. századi bizánci terminológiában a kijevi fejedelmet is a nála alacsonyabb státuszú – esetenként ugyancsak arkhón oknak címzett – rusz előkelőktől megkülönböztetendő nevezték megas arkhón nak, bár az ő hivatalos címe sem volt ekkor még nagyfejedelem. 224 Árpád pajzsra emelése Erre vonatkozó konkrét adatok hiányában nem foglalhatunk egyértelműen állást abban a kutatást régóta foglalkoztató kérdésében, hogy az Árpád beiktatásával kapcsolatban a DAI -ban megőrződött megfogalmazás – miszerint a pajzsra eme lésre „a kazárok szokása és törvénye szerint” került sor – egy bizánci mintájú uralkodói beiktatási szertartásra vonatkozik-e, amely a kazároknál (illetve rajtuk keresztül esetleg a szavartoknál) is meghonosodott, avagy a steppén, nemezszőnyegen való felemelés bizánci értelmezésével állunk-e szemben.225 Érdekesebbnek tű nik inkább arra rámutatni, hogy e két, látszólag különböző aktus között mennyi lényegi azonosság fedezhető fel, amely akár a feljegyzés bizánci szerzőjét, illetve szerkesztőjét is befolyásolhatta a szöveg végső formába öntése során. A steppén kimutatható választási és beiktatási procedúra értelmében egy-egy adott hatalom hagyományai szerint előbb az összegyülekező, választásra jogosult elit választott új uralkodót. Így a mongol Dzsingisz kán birodalmában kezdetben a szűk uralkodói család, később az egyes mongol részbirodalmak fő méltóságviselői, a poszt-Dzsingiszida fázisban pedig az országalkotó „első törzsek/nemzetségek” fejei, az „országurak” tartoztak ebbe a körbe. Az új uralkodó kijelölésének 223 Már a Makk F.: Megas arkhón i. m. által gondosan összegyűjtött és bemutatott anyag is ezt a következtetést támasztotta alá, amit a szerző maga is több helyütt világosan megfogalmazott, még ha ragaszkodott is a bizánci szerkezet konkrét titulusként, azaz „nagyfejedelem”-kénti fordításához. Bár a kérdéses részlet értelmezéséhez érdemes lenne ezt megtenni, itt nincs arra lehetőség, hogy a 38. fejezetben használt vojvodos – arkhón kettősség magyarázatára kitérjünk. 224 Vö. Poppe, A.: Words that Serve i. m., különösen 163–170., 177–179. alapos elemzésével, amely a korábbi orosz szakirodalomban uralkodó álláspontokat is kritikailag tekinti át. Lásd még Szili S.: A ruszok kagánja i. m. 225 Balogh László: Árpád „pajzsra emelésének” keleti párhuzamai. Acta Universitatis Szegediensis – Acta Historica 112. (2002) 37–47.; Négyesi Lajos: Árpád pajzsra emelése. Hadtörténelmi Közlemények 126. (2013) 583–592.
