Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 533 hasonlóan a kaukázusi királyságok, a balkáni szlávok, a ruszok, a dunai bolgárok, a besenyők és a kaukázusi seawordik vezetőihez. 215 Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bizánci udvar érzéketlen lett volna a vele diplomáciai kapcsolatban álló partnerei rangbéli különbségei, illetve az adott uralkodók által használt címek iránt. Az előbbit a partnereknek küldött leveleket lezáró aranybulla súlyával, illetve a gyakran a megszólításban használt arkhón titu lushoz csatolt jelzőkkel is érzékeltette.216 Az utóbbira pedig egyértelműen utal, hogy a Szertartáskönyv tanúsága szerint a római és az alexandriai pápának, az antiókheiai és jeruzsálemi pátriárkának, a frank birodalom területén uralkodó keresztény királyoknak (rex ), Róma, Capua és Salerno hercegeinek ( princeps ), a nápolyi dux nak, a velencei dózsénak (dux ), a kazár kagánnak, a fatimida amírnek és a bagdadi ka lifának címzett levelekben az illető uralkodó által hivatalosan használt címeket, illetve azok görög fordítását alkalmazták. Egy minden pontján aprólékosan felépített hierarchiát azonban az utóbbi különbségtétel alapján sem tudunk kellő pontossággal felvázolni. Többek között azért sem, mert a Szertartáskönyv ben összeállított címzések tényleges, a császári levéltárban őrzött levelek formuláinak gyűjteményeit jelentik, s mint ilyenek főként a kor adott politikai szituációihoz, erőviszonyaihoz alkalmazkodó megjelöléseket adnak vissza. A címzések adott helyzetekhez való rugalmas alkalmazkodását jól példázza, hogy a Szertartáskönyv ben a bolgár uralkodó nak küldendő levelek címzései között egyaránt megtalálható a „bolgárok arkhón ja” (arkhón Boulgarias ) és a „bolgárok császára” ( basileus Boulgarias ) forma is. Az előbbi kétségkívül jobban illeszkedett a bizánci politikai ideológia rendszerébe (amelyben Konstantinápoly ura az egyetlen keresztény császár), míg az utóbbi – amelyről a szöveg meg is jegyzi, hogy az a megfelelőbb megszólítás – elsősorban a tényleges erőviszonyok elismerését tükrözi. 217 A fentiek alapján úgy látjuk, hogy az arkhón ra mint a bizánciak által használt gyűjtőfogalomra támaszkodva nem állapítható meg annál több az Árpád által a kazár szokás szerint történt felemelése után felvett címről, mint hogy azt a bizánci 215 De ceremoniis II.48: Constantine Porphyrogennetos: The Book of Ceremonies (With the Greek edition of the Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae [Bonn, 1829]) II. Transl. and comm. Ann Moffatt – Maxene Tall. (Byzantina Australensia 18.) Canberra 2012. 686–688., 690–692. 216 Vö. Andrzej Poppe: Words that Serve the Authority. On the Title of „Grand Prince” in Kievan Rus. Acta Poloniae Historica 60. (1989) 163. 217 A bolgár uralkodó császári címét, amelyet Symeon a 910-es évek első felében vett fel, csak később, legkorábban a 920-as években ismerték el bizánci oldalról. Vö. Jonathan Shepard: Bulgaria: The Other Balkan „Empire”. In: The New Cambridge Medieval History III. Ed. Thimoty Reuter. Cambridge 1999. 574., 579. A Szertartáskönyvben is jelzett basileus titulus a hivatalos elismerés után került a bolgár uralkodónak küldött levelekbe, s azokból a Szertartáskönyv jelentette gyűjteménybe. Használatát azon ban e kronológiai szempont mellett nyilván az is befolyásolta, hogy a konstantinápolyi udvar mikor érezte magát és ellenfelét kellően erős vagy gyenge pozícióban ahhoz, hogy a bolgár uralkodót arkhón nak vagy basileus nak címezze.
