Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 531 Abban tehát, hogy Leved(i) maga helyett egy másik család két generációját, Álmost vagy Árpádot ajánlotta a szavartok új urának, egyáltalán nem biztos, hogy az ő tényleges fizikai vagy hatalmi erőtlensége játszott szerepet – már csak azért sem, mert a DAI 38 28–31. szerint még az Atelkuzube történő átköltözés során is ő vezette a szavartokat. Éppen ezért joggal gondolhatunk arra, hogy a másik javasolt család – és ez esetben fontos, hogy nem egy személyről, hanem egy család két tagjáról esett szó – a hatalmi legitimáció szempontjából valamilyen – a kazár tudósító, azaz a DAI beszámolója által nem részletezett – okból előnyösebb helyzetben volt, mint ő. A lehetséges okok között egyébként két különösen kézenfekvőt is említhetünk. Felvethető egyrészt, hogy az Anonymusnál megőrződött és több más középkori magyar forrás által is támogatott hagyomány szerint ekkorra Álmost a szavart főemberek már megválasztották maguk fölé valamiféle fejedelemnek, így belső legitimációja biztosabb lábakon állt Leved(i)énél. 209 Másrészt lehetséges, hogy Álmos és Árpád családja eleve rendelkezhetett olyan steppei uralkodói karizmával, amely elfogadhatóbbá tehette őket a többi szavart számára, mint Leved(i)t.210 Árpád későbbi pajzsra emelése azonban így sem feltét lenül jelentette egyben azt is, hogy ő lett volna az adott pillanatban a legpotensebb szavart vojvoda.211 Amint azt a 6. századi Északi Vej-dinasztiabeli topa császár, Hsziu esete mutatja – akinek uralkodói beiktatás alkalmából egyébként a nemezszőnyegre való felemelésről a ma ismert legkorábbi írásos tudósítással rendelkezünk –, nem mindig azé volt a tényleges hatalom, akit uralkodóként felemeltek. Sőt, esetenként éppen ennek az ellenkezője volt igaz: valójában azoknak a kezében is összpontosulhatott, akik a ceremónián maguk fölé emelték az uralkodót. 212 209 Mivel Anonymus (Gesta Hungarorum 13) azt írta, hogy Árpádot még apja életében választották fejedelemmé, a DAI szövegének ismertté válása után a 18. században Katona István még teljes joggal vélhette úgy, hogy „a hét fejedelmi személy 884-ben saját akaratából megválasztotta Álmost, majd 889-ben Árpádot kazár szokás szerint inaugurálták”. Vö. Szabados György: A magyar történelem kezdeteiről. Bp. 2006. 204. 210 A DAI 38. fejezetének jelzőit vizsgálva Zimonyi úgy vélte, hogy „mindkét magyar fejedelem, Le vedi és Árpád rendelkezik a szükséges uralkodói egyéni tulajdonságokkal, azaz a bölcsességgel és bátorsággal, azonban a nemes származás [...] csak Levedivel kapcsolatban szerepel” (Zimonyi I.: Constanti nus i. m. 43.). Ám ezeknek a jelzőknek nem azonos a kontextusa a szövegben, ily módon nem is feltétlenül összemérhető tulajdonságokra utalnak. Álmos apjának, Ügyeknek a lehetséges steppei hátteréről lásd B. Szabó János – Sudár Balázs: Vgec ügyek. Egy elfeledett ősapa. Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája II. Bp.–Esztergom 2017. 223–231. 211 A T’ang-dinasztia esetében is volt példa ilyesféle kettős klientúrára: a pre-kitan Dahe-törzsszövetség utolsó, hivatalosan kagáni címet viselő uralkodói (Suogu, Tuyu, Qulie/Jule ) és a konföderáció „erős embere”, Ketuyu esetében, akik időnként egyaránt a T’angok kliense voltak. Vö. Elina-Qian Xu: Historical develop ment of the pre-dynastic Khitan. Doctoral dissertation. Helsinki 2005. 115–117., 132–248. (https://hel -da.helsinki.fi/handle/10138/19205, letöltés 2016. jan. 29.); Skaff, J. K.: Sui-Tang China i. m. 177–178. 212 532-ben egyikőjük épp az a kínai származású Kao Huan tábornok volt, aki átmenetileg győzedelmeskedett a Vej Birodalom belháborújában, s így a saját jelöltjét sikerült trónra juttatnia a steppei eredetű Vej-dinasztiából. Lásd Peter Boodberg: Marginalia to the Histories of the Northern Dynasties.
