Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szarka László – Sallai Gergely – Fedinec Csilla (szerk.): Az első bécsi döntés okmánytára. Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939. június (Simon Attila)
710 TÖRTÉNETI IRODALOM a kereslet. A szűk szakmán kívül (akik úgyis megkapják a szerzőktől) mások nem nagyon veszik a fáradtságot, hogy eredeti dokumentumok szövegeit böngésszék. Másrészt egy-egy okmánytár összeállítása alkalomadtán nagyobb energiaráfordítást igényel, mint egy-egy monográfia megírása. Hiszen egy ilyen kötet elkészítése nem csupán sok-sok levéltárban eltöltött hetet igényel, de a források gondos feldolgozását, válogatását, lábjegyzetelését, amely bizony időigényes feladat. Ráadásul a forráskiadás a kiadó számára sem nagy üzlet, és mivel az ilyen kiadványok csak a legritkább esetben érik el a társadalmi érdeklődés ingerküszöbét, a hírértékük is alacsony. Ezért különösen pozitív, hogy az Intézet által a Magyar Történelmi Emlékek című sorozatban az utóbbi 5 év alatt összesen kiadott több mint 60 kötetből 17 (!) okmánytár jellegű kiadvány. Ebből a 17-ből az utolsó a jelen írás témáját képező Az első bécsi döntés okmánytára. Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939 június címet viselő kötet, amelynek megjelenése – nyugodtan mondhatjuk – egy régi adósság törlesztése, hiszen a források gyűjtése már valamikor a 2000-es évek elején megkezdődött. Arról azonban, hogy miért késett ennyit a megjelenés, csak találgathatunk. Mindenesetre épp itt volt az ideje, hogy a magyar olvasó is kezébe vehesse az első bécsi döntés okmánytárát, hiszen a szlovák kollégák Deák Ladislav szerkesztésében az évezred első éveiben egy háromkötetes kiadványban (Viedenská arbitráž. 2. november 1938. Dokumenty I– III. Martin 2002–2005. ) már megjelentették a két nemzet történetében oly fontos szerepet játszó esemény forrásait. Persze a történetírás nem versenyfutás, de a kiegyensúlyozott szakmai vita már nagyon igényelte azt, hogy végre a téma magyar szempontú gyűjteménye is napvilágot lásson. Még akkor is, ha a most kiadott okmánytár egyáltalán nem feleselni akar a szlovákkal, sőt attól meglehetősen eltérő szerkesztői koncepció alapján készült. De erről majd később. Az első bécsi döntésnek több olvasata és több megközelítési útja lehet. Ezek közül az egyik nyilvánvalóan az, amely a bécsi döntést egy tisztán és alapvetően nemzetközi jogi aktusként fogja fel, s így kizárólag a diplomáciatörténet felől közelít ahhoz. A bécsi döntésre azonban nézhetünk olyan eseményként is, amely szervesen illeszkedett a csehszlovák belpolitika nemzetiségi vonatkozású eseménysorába, és így vizsgálhatjuk azt a csehszlovák nemzetiségi politika és szlovákiai magyar közösség koordinátarendszerében is. Magam azt gondolom, hogy mindkét megközelítésnek van tudományos legitimitása, miközben teljes képet csak a két szempontrendszer egymásra vetítése adhat. Ebből a szempontból a most vizsgált kötet szerkesztői semmiképpen sem törekedtek a komplexitásra, hiszen a kötet hangsúlyai egyértelműen a diplomáciatörténeten vannak, miközben a csehszlovák belpolitika vagy a szlovákiai magyar közösség törekvései csupán mellékszálként – vagy még úgy sem – jelennek meg benne. Választásukat ugyan a kötet alcíme is jelzi, s ha az olvasó el is fogadja azt, azért marad benne egy adagnyi hiányérzet. Főként azért, mivel a már említett háromkötetes szlovák forrásgyűjtemény mintha a források szélesebb spektrumára építené azt a képet, amelyet fel akar rajzolni. Persze az is igaz, hogy miközben a jelen kötet bevallottan kevesebbet akar markolni, azt mindenképpen alaposabban és szakmai lag korrektebben teszi, mint a meglehetősen erős prekoncepciók alapján összeállított szlovák gyűjtemény tette. A kötet szerkezete világos és átlátható: a kronologikus elv szerint hat nagyobb fejezetbe sorolt forrásokat a téma alapvetéseit összefoglaló és a téma feldolgozottságát is tárgyaló bevezető tanulmány előz meg. A felületes szemlélő számára a bevezető tanulmány itt-ott talán túlságosan is amolyan „biztonsági futamnak” tűnhet, amelyben kevés újdonságra lel, ám ez csak a látszat. Mint általában a hasonló kiadványoknál lenni szokott, a történészi munka súlypontjai ennél a kötetnél is jórészt a lábjegyzetekre estek, amelyekben a szerkesztők nem csupán apró kiegészítéseket helyeztek el, de mélyebb összefüggéseket tárnak fel vagy éppen
