Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KRÓNIKA - Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok
689 REISZ T. CSABA szövegkritikai és magyarázó jegyzetek, a személy- és helynévmutató elengedhetetlen. Ami új, az a körülbelül 20 éves technológia, amelyben éppen most szerezhetünk gyakorlatot, és amiben jelentős előnyök rejlenek. Ilyen lehet, hogy nem kell megvárni, amíg egy forráskiadás teljességgel elkészül, a work-in-process kiadások hamar hasznosíthatóvá teszik a részleges forrásfeltárási eredményeket is. A mutatók esetében a Német Nemzeti Könyvtár gondozásában készül 2012 óta a nemzeti névtér, és így nem kell minden adatbázisnak újabb és újabb mutatókat elkészítenie (Gemeinsame Normdatei, http://www.dnb.de/ DE/Standardisierung/GND/gnd_node.html). Kellenek egységes, előre lefekte tendő forráskiadási szabályok, és e körben említendők a forrásszöveget kódoló szoftverek is, amelyek a szerkesztők munkáját könnyítik meg (Text Encoding iniciative: http://www.tei-c.org/index.xml; DENQ, Digitale Editionen Neuzeitlicher Quellen: https://digiversity.net/2010/denq/). Az előadó érintette a hivatkozási rendszer, a lekérdezés állapotának naplózása, a szerzők, közreműködők feltüntetése, a hosszú időtartamú projektek lehetősége, a recenziók hiánya, a szerzői jogdíjak, a minél szélesebb nyilvánosság, a megfelelő finanszírozás és a fenntarthatóság kérdéskörét is. Kohút Sára (MNL OL) A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai t igen pragmati kusan és lényegre törően mutatta be, példákon keresztül ismertetve az intézmény 252 adatbázisának (elérhetőek: www.adatbazisokonline.hu ) értékeit, hogy miben többek az adatbázisok a levéltári segédleteknél, és hogyan segítik a történeti kutatást. Az anyakönyvi, illetve a címereslevél-adatbázis adatstruktúráját és keresési lehetőségeit bemutatva, a rendszer előnyeit is kiemelte (jobb kereshetőség, módosíthatóság, hozzáférhetőség, virtuális rendezés lehetősége, terjedelmi korlátok megszűnése). Kenyeres István (Budapest Főváros Levéltára) a Budapest Főváros Levéltára adatbázisait azok történeti fejlődésében mutatta be, érthető példáját adva annak a tanulási és fejlődési folyamatnak, amelyet az elmúlt két évtizedben a közgyűjtemények digitalizálási tevékenysége is meg- és átélt. Bár a levéltárak ma a hagyományos forráskiadás műfaját finanszírozási okokból – értve ezalatt az eszköz- és humánerőforrás-igényt is – csak igen visszafogottan művelik, a levéltári forrás együttesek digitalizációjában a magyar levéltárak európai, ha nem világszínvonalú teljesítményükkel igencsak elkényeztetik a magyar nyelvű forrásanyagot kutató professzionális és magánérdekű közönséget. Az 1990-es évek végén kezdték az adatbázis-építést, kezdetben a raktári jegyzékeket vitték gépbe, majd mélyebb adatfeltárásra vállalkoztak, így született például a népbírósági adatbázis. 1998-tól megindult a képi digitalizálás (térképek), szigetszerű adatbázisok jöttek létre, ezeket egyesítette a BFL saját fejlesztésű LEAR-szoftvere, amellyel bármilyen adatbázist tudtak készíteni. 2008-tól minőségi ugrás volt a Magyar Levéltári
