Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
EGY KULTUSZ RENDSZERTANA 680 Linz megközelítésénél? Elfogadja a linzi kereteket, noha a nemzetközi szakirodalomban éppen a kultuszok elemzése az egyik fő érv azok (részleges) felfüggesztése mellett.18 A Turbucz munkájának legfrissebb politikatörténi kontex tusát adó, részben általa is hivatkozott parafasizmus- és a fasizálódás-elméletek19 célja ugyanis, hogy „meghaladják a dualisztikus sémát, amely szerint [egy rezsim] vagy fasiszta vagy autoriter , felismerve, hogy fasiszta vonatkoztatások nélkül még a két világháború közötti, nem egészen fasiszta diktatórikus rend szerek sem érthetőek meg kielégítően.”20 A fasizmust nem monolitikus ideoló giai alakzatként, sokkal inkább egy ultranacionalista szellemiségű mageszme köré rendeződő jelenségegyüttesként azonosító perspektíva elvben megengedi a motívumok, jellemzők vándorlását. 21 Legjellemzőbb esetként a Roger Griffin 1991-es felvetése körül keletkezett szakirodalom a fasiszta reprezentációs praxisoknak egy azzal ellentétes, konzervatív ideológia köré fonódó megjelenését írja le, megjegyezve, hogy ilyen esetekben a tényleges fasiszta riválisok a tárgyalt „parafasizmus” számára fenyegetésként, nem pedig szövetségesként kerülnek szóba.22 Ez a megközelítés tekinthető a hatvanas évektől az ezred fordulóig (Nyugat-Európában és Észak-Amerikában) domináns értelmezések legfajsúlyosabb kortárs kritikájának. Azt a paradigmát ássa tehát alá, amely Magyarországon és a magyar történetírásban elsősorban Juan Linz tipológiája révén hatott, és amely lényegében hagyományelvűként és autoriterként definiálta a félperiféria politikai rendszereit, megkülönböztetve őket a fasizmusoktól. Annak ellenére, hogy ebben a vitában közvetlenül nem foglal állást, Turbucz Dávid könyve implicit módon erős érveket sorakoztat fel a hibridizációs és parafasizmus-elméletekkel szemben. Kétféle módon is sugallja, hogy egyes politikai technológiák vándorlása és a rezsimek valódi hibridizációja közé nem tehető egyenlőségjel. Egyfelől – közvetetten – ezt azzal támasztja alá, hogy felhívja a figyelmet a Masaryk körüli kultuszépítésre, amelyet viszont nem lehetséges hibridizációhoz, 18 Thomas J. Miley: Franquism as Authoritarianism. Juan Linz and his Critics. Politics, Religion, and Ideology 12. (2011) 1. sz. 27–50. 19 A fascistization kifejezés a politikai rezsimek (kölcsönzött) fasiszta elemekkel való feltöltődésére utal ebben a historiográfiai diskurzusban, és nem kapcsolódik a fasizálódás régi, marxista értelmezéseihez. 20 Aristotle Kallis: The ‘Fascist Effect’. On the Dynamics of Political Hybridization in Inter-War Europe. In: Rethinking fascism and dictatorship in Europe. Eds. António Costa Pinto – Aristotle Kallis. Houndmills 2014. 13–41., különösen: 13–14. 21 Roger Eatwell: Introduction. New Styles of Dictatorship and Leadership in Interwar Europe. Total itarian Movements and Political Religions 7. (2006) 2. sz. 127–137.; Aristotle Kallis: ‘Fascism’, ’Pa ra-fascism’ and ’Fascistization’. On the Similarities of Three Conceptual Categories. European History Quarterly 33. (2003) 219–250. 22 Roger Griffin: The Nature of Fascism. London 1991. 130–131. Vö. Kallis, A.: The Fascist Effect i. m. 36–37. és Uő: Fascism, Para-fascism and Fascistization i. m.; David D. Roberts: Fascism and the Framework for Interactive Political Innovation during the Era of the Two World Wars. In: Costa-Pinto, A. – Kallis, A.: Rethinking fascism i. m. 42–66.
