Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
EGY KULTUSZ RENDSZERTANA 678 ki a kultusz területén is leképeződő általános politikai ellentmondást: a rendszert lényegében megdönteni kívánó nyilasok szükségszerű és gyakran kelletlen kormányzóhűségének ambivalenciáját. Ennek a történetnek a vége 1944. október 15-e nyomán a nyilas propaganda érezhető felszabadulással végbement Horthyellenes fordulata. Bár más országokban másként végződtek a párhuzamosan kibontakozó folyamatok, világos, hogy a Horthy-kultusz az establishmenten belül egységképző és egyben az ellenzéket is korlátozó hatása produktívan hasonlítható össze egyéb, a félperifériáról vett példákkal. Stanley Payne hívja fel a figyelmet, hogy Franco számára fontos tanulság volt a köztársaság előtti periódus diktátorának, Primo de Riverának tartózkodása a modern tömegpolitika feltételeihez való alkalmazkodástól. A 19. századi politikai-uralmi gyakorlatokat felélesztő, katona volta ellenére is bürokratikus autoriter rendszert építő Primo kudarca ébresztette rá a Horthynál sokkal problémaérzékenyebb Francot a struktúrák és az ideológia szerepére a modern politikai rendszerek stabilizálásában. Franco egyszerre integrálta a Falange fasiszta mozgalmát, fasizálódott bizonyos mértékben 13 , és személye ké pezett hidat a keresztény-konzervatívok, a monarchisták csoportjai és a fasiszták között. A kevésbé tudatos politikusként működő Horthy esetében sokkal inkább a kultuszépítők alkották meg azt a képet, amely a tömegmozgalmat, paramilitáris szervezetet nélkülöző, hagyományelvű autoriter vezető képét egyszerre közelítette a konzervatív forradalom és a fasizmus karizmatikus vezérkoncepciójához, míg biztosította a hagyományos elitcsoportok hatalmának megőrzéséhez szükséges tekintélyt is. Salazár Pretoval, az integralisták a kékingesekkel folytatott rivalizálása strukturális szempontból ismét a Horthy–Szálasi ellentétpólussal mutat hasonlóságot.14 A kultikus reprezentációk – a luzitán integralizmus és a katolikus vallás – ebben az esetben is a fasiszta mozgalom mozgásterét (is) voltak hivatottak korlátozni, elsődlegesen az ideológiai mezőben, és ezáltal közvetve a politikai cselekvés minden területén. Különösen érdekes Turbucz kutatási eredményei szempontjából az a megfigyelés, amely a vezérkultuszokat az egyéb integratív ideológiák hiányában keletkező „ersatz”-egységképző funkciójuk felől közelíti meg. Eszerint Lengyelországban ugyan a katolicizmus Portugáliához hasonlóan természetes bázisa lehetett volna az autoriter rendnek, de egy egységmítosz számára az adott történelmi helyzetben nem volt kiaknázható, mivel a Piłsudski-rendszer ellenzékével nem lehetett szembeszegezni. A tartalmi-ideológiai eltérések ellenére strukturális szempontból 13 Ennek pontos mértéke vitatott, de az általános trend megléte maga elegendő mértékben alátámasztja az itt bemutatott párhuzamosságokat. Stanley G. Payne: Franco, the Spanish Falange and the Institu tionalisation of Mission. Totalitarian Movements and Political Religions 7. (2006) 191–201. 14 Costa, A. – Rezola, M. I.: Political Catholicism i. m. 359–360.
