Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
EGY KULTUSZ RENDSZERTANA 674 vonatkozásában. Tegyük hozzá, ez a kalkuláció abban az értelemben is működött, hogy a radikális irányzat utóbb valódi és korlátozottan sikeres kísérletet is tehetett később az establishment meghódítására. Az újabb és radikálisabb szélsőjobboldali mozgalmak előtt pedig a kultusz kijelölte propagandájuk tabujait: a szimbolikus politika azon területeit, amelyekkel kapcsolatban az establishment nem nézte (volna) el a szembefordulást, és amelyeknek az új szélsőségesek általi megkérdőjelezése korlátozott intenzitással és jórészt névtelen röplapok, valamit suttogó propaganda révén történhetett. 9 A magyar szélsőjobb két, igen eltérő generációjának, az establishmenthez való eltérő viszonyának, illetve magának a hatalom birtokosainak és működtetőinek tevékenységét a politikai rendszerek hibridizációja felől vizsgáló kutatások folytatása és bővítése általában is indokolt tehát. Mindez fokozottan igaz Horthy alakjának társadalmi reprezentációként, a (modern?) propaganda első igazi, mindenhová eljutó tömegtermékeként való vizsgálatára. Az elemző, feltáró szintézis mindeddig hiányzott, és hiányzott ezáltal egy összefüggő szövegként soha meg nem írt, de kollektíve, a magyar és nemzetközi tudományosság által mégiscsak megkonstruált gigantikus Horthy-metakönyv kulcsfejezete. Turbucz Dávid munkája ezt az űrt sikerrel tölti be, s a fentebb összegzett dilemmák, kérdésfelvetések miatt a kultuszok összehasonlító elemzésén túlmutató jelentőséggel bír, különösen a két világháború közötti európai politikai rendszerek jellegzetességeiről és tipológiáiról évtizedek óta folyó tudományos diskurzus szempontjából. Nem elégtelen igyekvésének, hanem a vonatkozó források nehéz feldolgozhatóságának és – gyakran – hiányának következménye, hogy a szerzőnek minden alapossága ellenére le kellett mondania a kultusz- és propagandakutatás egyes vonatkozásainak részletes tárgyalásáról. A munka nem tudja következetesen bemutatni az (akár ikermonográfia témájának is alkalmas) társadalmi recepcióját a kultusznak, azaz nem tesz kísérletet a nyilvánosság tereibe eljutó üzenetek befogadói oldalának kimerítő feldolgozására (14–15.) – bár a legfontosabb kérdések kapcsán erről a tárgyról is fontos részinformációkat ad. (Legalaposabban: 243–248.) Az aldiszciplínában meghatározó, eredetileg 1987-ben megjelent, Ian Kershaw A Hitler-mítosz című monográfiájában erre is történt kísérlet. 10 Azonban éppen utóbbi ismeretében mondható el: a magyar esetben még nem állnak rendelkezésre – talán nem is fognak – olyan gazdagságban források, illetve ezekről a forrásokról szóló szakirodalom, mint amelyek Kershaw számára lehetővé tették, hogy megalapozott (bár vitatható, és alkalmanként vitatott) becsléseket fogalmazzon 9 Vö. Paksa Rudolf: Vezér és próféta. Szálasi-kultusz a hungarista mozgalomban. Kommentár 7. (2012) 5. sz. 73–83. 10 Ian Kershaw: The ‘Hitler Myth’. Image and Reality in the Third Reich. Oxford 1987.
