Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Jiří Januška – Petr Píša: A prágai egyetem első magyar tanszékének alapítása, működése és megszűnése az 1850-es években
A PRÁGAI EGYETEM ELSŐ MAGYAR TANSZÉKÉNEK ALAPÍTÁSA, MŰKÖDÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE 652 Cseh Nemzeti Levéltárban (Národní archiv ČR) fellelhető anyagokat használta. 4 Természetesen a mi feldolgozásunknak is megvannak a maga határai, többek között azért is, mert több levéltári forrás (például a bécsi oktatási minisztérium levéltárából) selejtezésre került, vagy más okból nem maradt fenn. Témánk alapvető történeti kontextusba helyezése okán meg kell említenünk, hogy 1848–1850 folyamán ment végbe a felsőoktatás – szellemi atyjairól Exner-Bonitz-, vagy Thun-féle reformnak elnevezett – átalakítása a birodalomban, amely a bölcsészképzést is jelentősen megváltoztatta. Az egyetemek bölcsészeti karai elvesztették korábbi – a további tanulmányokra – előkészítő szerepüket és a többi fakultással megegyező jogállást kaptak. Fő feladatukká a tudományos kutatás és a középiskolai tanárképzés vált. A bölcsészkari szakokat öt szekcióba szervezték, ebből az egyik a filológiai, irodalmi és nyelvészeti volt. 5 A prágai egyetem bölcsészeti karán az 1854/55-ös tanév őszi félévében latin, gót, német, szanszkrit, héber, kaldeus, szír, cseh, lengyel, orosz és illír nyelvet, illetve a szláv nyelvek összehasonlító nyelvészetét oktatták. Emellett – csupán nyelvórák formájában – még olasz, francia és angol nyelvet is tanítottak, és ettől a szemesztertől az oktatott nyelvek közé került – először a prágai egyetem történetében – a magyar is.6 A bölcsészkaron az előző, 1853/54-es tanévben 29 oktató tevékenykedett, ebből 16 rendes és 6 rendkívüli tanár, 3 magántanár, 4 tanár és egy adjunktus, illetve két tanársegéd. 7 Az első prágai magyar tanszék létrehozásának szélesebb történeti kontextusa a bécsi központi hatalom Magyarországon alkalmazott közigazgatási politikájában keresendő. Az 1848–49-es szabadságharc leverése után az ország egységes birodalomba való betagolásának egyik eszköze az volt, hogy az 1853–54-ben bekövetkezett definitív rendezés során tömegesen érkeztek Magyarországra új tisztviselők a birodalom nyugati részéről, az úgynevezett német–szláv koronatartományokból. Pontos létszámuk nem ismeretes, de az eddigi kutatások azt mutatták, hogy a nem magyarországi születésű tisztviselők átlagos aránya körülbelül 23% volt. Ez azonban a hierarchia egyes szintjein lényegesen különbözött, a felsőbb szinteken például, a Főkormányzóságnál és a helytartósági osztályoknál 40%-ot is kitett. 4 Zdeněk Šimeček: Z počátků institucionálního zajištění hungaristických studií v českých zemích. Slo vanský přehled 65. (1979) 5. sz. 400–405. 5 Vö. pl. Dějiny Univerzity Karlovy III (1802–1918). Szerk. František Kavka – Josef Petráň. Praha 1997. 155–158. 6 A pesti egyetemen a szláv nyelv és irodalom oktatása már 1849 őszén megindult. Lásd Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635–2002. Szerk. Szögi László. Bp. 2003. 156., 181–182. 7 Archiv univerzity Karlovy (Prága) (a továbbiakban: AUK), Filozofická fakulta Karlo-Ferdinandovy univerzity 1849–1885, spisy profesorského a doktorského kolegia, 1. doboz, N.E. 67 1853/54, Schlußbericht über die wichtigeren Ergebnisse bey der philosophischen Fakultät in dem abgelaufenen Studienjahre 1853/4.
