Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 649 a magasztosabb teológiai-vallási szintről az egyszerű társadalmi aktus szintjére szállították le. Az uniót csak egy köztes állomásnak fogták fel az erdélyi románoknak a római katolikus egyházba való teljes áttérés útján. Az egyházi uniónak ez a felfogása – Suttner szerint – Kollonich teológiai képzetlenségéből (mangelhafte theologische Ausbildung des Kardinal) 80 fakadt, ugyanis a bíboros nem ismerte a firenzei zsinat elképzeléseit az unióról, és ezáltal nem értette meg, hogy mi a különbség a két egyház (mint intézmény) közötti szakadás megszüntetése, valamint a papoknak és a híveknek egy másik vallási közösségbe való egyéni megtérése között. Suttner fenti értelmezésével addig a pontig mindenképp egyetérthetünk, hogy az erdélyi, valamint magyarországi románok és rutének uniója valóban nem a firenzei zsinaton kihirdetett elvek alapján valósult meg. Ezt már a magyar egyháztörténészek is hangoztatták, főként a rutének uniója kapcsán.81 Az azonban már kérdéses, hogy a jezsuiták is a firenzei elvek alapján képzelték el az uniót, és csupán Kollonich teológiai képzetlenségének a számlájára írható az, hogy nem ezeket a jezsuita elképzeléseket ültették át később a gyakorlatba. Mint fentebb láthattuk, már Ravasz Ferenc jezsuita is egyértelműen a tridenti hitvallásra való felesküvést tartotta az unió legfontosabb feltételének, és már ő is a társadalmi előnyök felajánlásával vélte megszilárdítani azt. Úgy vélem tehát, hogy nemcsak Kollonich, hanem a jezsuita atyák is a tridenti elveket tartották mérvadónak az unió kivitelezésében. Azok a jezsuiták pedig, akik a „terepen dolgoztak”, hamar rájöttek arra is, hogy társadalmi, gazdasági és politikai előnyök felajánlása nélkül nem lesz tartós az unió. Egy Bod Péter által elmesélt eset jól rávilágít arra, hogy a katolikus unióval miként változott meg a román papok státusza a korábbi állapotokhoz képest. „Sövényfalván Küküllő vármegyében a quarta szokott volt járni a református papnak; mely midőn 1708. esztendőben az oláhok szőllőjékből fel akarna szedni a szokott praxis szerint, az ott lakó protopopa [esperes] nem engedi, hanem maga felszedi ez okon, hogy az oláhok immár catholikusok lettek s nem tartoznak a református papnak dézsmával. A pap e dologban inquiráltatván mindnyájan hitek után az oláhok megvallották azt, hogy ők catholikusokká nem lettek, s nem is lesznek soha. E dolgot a protopopa hírré tévén az oláh püspöknek [Athanasiusnak], igen neheztelt, amint ezen levélből kitetszik, melyet írt a sövényfalvi református papnak: [...] Az én eklézsiámat, klérusomat, az én reám bízott nyájamat ne háborgassa, ne üldözze, ne gondolja kegyelmed, hogy az én eklézsiám azon iga alatt volna, amely 80 Suttner, E. C.: Das Unionverständis i. m. 64. Szilas László szerint is Kollonich nemcsak negatív, hanem helytelen teológiai nézeteket vallott a keleti egyházról. Szilas, L.: Kardinal Kollonitsch i. m. 28. 81 Szabó Péter: A keleti közösségek katolikus egyházba tagozásának ekkleziológiai elvei és jogi struktúrái az uniók korában (15–17. század). In: Rómából Hungáriába. A De Camillis János József munkácsi püspök halálának 300. évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai. Nyíregyháza 2009. 15–33.; Véghseő T. : „mint igaz egyházi ember” i. m. 26.
