Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 629 A román unitusok és az erdélyi kálvinista nemesek Az erdélyi protestáns főurak már korán felfigyeltek a saját pozícióikat gyengítő unió veszélyeire. Bethlen Miklós Apor Istvánnal és Bánffy Györggyel 1697 novembere és 1698 áprilisa között Bécsben járt tárgyalni a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis felettes kormányszervvel. Főleg Erdély adójával kapcsolatos kérdéseket tárgyaltak, de határozat született a kancellária mellett felállítandó levéltárról is. 19 Önéletírásában Bethlen feljegyezte, hogy Franz Ulrich Kinsky cseh főkancellár már akkor mutatott nekik egy memorialét, melynek „legelső punctuma ennek az uniónak kívánása” volt. „Mű ketten a gubernátorral mondók, hogy mű Erdélyben ennek a memorialénak hírét sem hallottuk, az, mint látjuk, az erdélyi három és kiváltképpen reformata religio ellen vagyon. [...] Mű eleget protestálánk, és a császárnak is memorialét adánk róla, kinek is párja megvan, de azt csak concludálák, resolválák.” 20 Ugyanennek az aggodalmának adott hangot Bethlen már 1697 szeptemberében is, amikor értesült a Teofil helyébe megválasztott új püspökről (Athanasius): „Félek, hogy az Isten minket bizony megbüntet azért az oláh nemzetségért, hogy olyan semmirevalónak tartják [értsd tartjuk] őket, és különben nem viselünk gondot rájuk.”21 Épp ezért Teofil vladika 1697 júliusában bekövetkezett hirtelen halála után (azt is híresztelték, hogy megmérgezték) az erdélyi protestáns rendek már szerették volna bebiztosítani magukat, és igyekeztek számukra megbízható jelöltet állítani a vladikaságba. Naláczi István és Bánffy György gubernátor egy „a mü [azaz kálvinista] fehérvári scholánkban grammatikát tanuló ifjacskát, bábolnai oláh pap fiát”22 (ez volt Athanasius) tették valdikává – írta Bethlen Miklós. Athanasius a régi bevett szokás szerint át is ment Havasalföldre, hogy az ottani pravoszláv metropolita püspökké szentelje. Ez 1698. január 22-én meg is történt. Az épp ott tartózkodó jeruzsálemi pátriárka Dostiheus részletes instrukciók kíséretében esküvel kötelezte Athanasiust arra, hogy ne hagyja el a görögkeleti vallást. 23 Közben a már említett erdélyi követségnek (Bánffy, Bethlen, Apor) sikerült Bécsben kieszközölnie azt (1698. április 14.),24 hogy az erdélyi románok nemcsak a katolikus, hanem bármely bevett vallás (kálvinista, lutheránus, unitárius) egyházával 19 A tárgyalásokról lásd Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690– 1740. Bp. 1988. 62–66. 20 Bethlen M.: Önéletírása i. m. II. 50–51. 21 Bethlen Miklós levele Keresztesi Sámuelnek. Bethlenszentmiklós, 1697. szept. 1. In: Bethlen Mik lós levelei i. m. 574. Lukács Olga azt írja, hogy a reformátusok pert indítottak erkölcstelenség vádjával Teofil ellen, de én erre nem találtam adatot. Lásd Lukács Olga: Habsburg valláspolitika Erdélyben a XVII–XVIII. század fordulóján. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 811. 22 Bethlen M. : Önéletírása i. m. 51. 23 Dositheus instrukcióit lásd Biserica Ortodoxă Română 8. (1884) 10. sz. 714–723. 24 A tárgyalásokról szintén lásd Trócsányi Zs. : Habsburg-politika i. m. 282–283.
