Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 619 az 1347/48–1355 közötti időszak jöhetne szóba. Ráadásul az uf der hochsten wirde stufe frázis sem biztos, hogy csak a császári címet jelöli. Pont a Chronicon bevezető je mond neki ellent: a de culmine dignitatis és az in talibus dignitatis gradibus nyilván csak Lajos királyi méltóságára vonatkozhatott. Állításunk igazát a Chronicon be vezetőjének egy további helyével tudjuk alátámasztani. Ismeretes, hogy Mügelni Henrik – igaz, hiányosan és néhol hibásan – felsorolta Nagy Lajos uralkodói titulusait is.128 Ezek közül a Szicíliára és Apuliára vonatkozó dominus naturalis érdemel figyelmet. Már maga Szicília és Apulia említése is elgondolkodtató, hogy vajon miért kellett Mügelni Henriknek az itáliai háborúk után egy évtizeddel erre hivatkoznia, ha a Chronicon jóval később keletkezett. Azonban a dominus naturalis cím alkalmas lehet kormeghatározásra is. Endre herceg halála után és a nápolyi hadjáratok előtt, amikor is felvette a Szicília királya címet, Lajos magát tekintette a szicíliai trón elsőszámú örökösének, ahogy VI. Kelemen Lajosnak írt válaszleveléből kiderül, amelyben a pápa Lajos levelére válaszolva kitér a magyar király korábbi levelében foglalt követelésekre is. 129 Kézenfekvő tehát, hogy a Chronicon keletkezését 1345–1347 közé tegyük. Már Wilhelm Wilmanns is lehetségesnek tartotta, hogy a latin nyelvű krónika 1346 körül keletkezett, s a mű megszületésének okát Lajos és Luxemburgi Margit házasságában látta.130 IV. Károly még morva őrgrófként jegyezte el lányát Nagy Lajossal 1338-ban, ahogy erről saját maga vall önéletrajzában,131 és mind az eljegyzés tényéről, mind annak 1342. évi megerősítéséről oklevéllel is rendelkezünk.132 Azt pedig Küküllei Jánostól tudjuk, hogy 1345-ben Margit már Lajos felesége volt. Az 1346. év mindemellett egyben Károly trónra lépését is jelentette atyja halála után, és az eljegyzéssel folytatódott a már korábban is eredményes 128 „Nam Seruie, Bulgarie, Frigie, Pamphilie, Cracie, Rame, Macedonie, Crabacie, Dalmacie, Gallicie, Comanie rex dominusque Sycilie et Apulie naturalis.” Lásd Chronicon Rhythmicum Henrici de Mügeln i. m. 233. 129 „Et cum interemptores germani tui predicti, quos nominas, sint omni iure Regni Sicilie et pertinentiarum eiusdem privati, tibi tanquam Primogenito ex Primogenito domus regni Sicilie originaliter descendenti, in solatium et consolationem tui Regnum predictum Sicilie cum pertinentis suis, quod ad manus nostras occasione perpetrati predicti sceleris asseris pervenisse, et dilecto filio Nobili viro Stephano duci, germano tuo, de liberalitate apostolica dare et locare modis et conditionibus, quibus consuaverunt tenere predecessores tui Regni Sicilie, dignaremur”; Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia. Maximam partem nondum edita ex tabulariis Vaticanis de prompta collecta ac serie chronologica disposita. Ed. Augustinus Theiner. Tomus primus. Ab Honorio PP. III usque ad Clementem PP. VI. 1216-1352. Romae 1859. 708–709., itt: 708. 130 Wilmanns, W. : Gedicht i. m. 161. 131 „Illa hiemne in carnisprivcio tradidimus filiam nostram primogenitam Margaretham Ludovico, primogenito Karoli, regis Ungarie, et ligavimus nos contra omnem hominem.” Lásd Karoli IV. Imperatoris Romanorum vita ab eo ipso conscripta et Hystoria Nova de Sancto Wenceslao Martyre. Ed. Balázs Nagy – Frank Schaer. Central European Medieval Texts. Bp.–New York 2001. 103. 132 Codex Diplomaticus et Epistolaris Moraviae. Urkunden-Sammlung zur Geschichte Mährens 7. I. Abt. Ed. P. Ritter von Chlumecky. Brünn 1858. Nr. 188. 135–137., illetve Nr. 431. 312–314.
