Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 612 viszály kitörése előtt került sor, ekkor azonban meg kellene magyarázni, hogy milyen alkalomból történt az ajándékozás, és ahogy munkánk elején már kitértünk rá, arra is választ kellene találni, hogy miért lett volna érdekelt Lajos király abban, hogy egy számára kedvezőtlen történetet ajándékozzon Rudolfnak. E tekintetben fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a Domanovszky által érvként felhasznált hercegi titulus az Ungarnchronik bevezetőjében nem használható fel korjelölő adatként. Rudolf saját maga kreálta címét ugyanis saját magán kívül senki sem fogadta el, legkevésbé apósa, aki összes levelében csak osztrák hercegként beszél róla. Így Mügelni Henriktől sem lehet más várni. Mikor keletkezhetett az Ungarnchronik és a Chronicon ? A továbbiakban – visszatérve a Mester két magyar vonatkozású művéhez – meg kell vizsgálni, hogy ha nem a Habsburg–Luxemburgi szembenállás idején, akkor mikor keletkezhetett a két krónika. Kiindulópontként érdemes ismét felidézni, hogy Mügelni Henrik élete ösz szefonódott a Luxemburgiak szolgálatával. Tehát feltételezhetjük, hogy bárkinek írt ajándékba költeményt vagy prózai művet, azt csak úgy tette, hogy a Luxemburgiak érdekében járt el. Így érdemes abból a kérdésből kiindulnunk, hogy mikor volt arra először lehetősége szerzőnknek, hogy IV. Károly beleegyezésével IV. Rudolf számára krónikát írjon. IV. Károly intézkedései, az esslingeni esküt követő nürnbergi tárgyalások, a Privilegium maius a birodalom érdekeit nem sértő rendelkezéseinek elismerése nem térítette jobb belátásra az ambiciózus osztrák herceget. Nem tett le sem a palatinus archidux kifejezés használatáról, sem a sajátos öltözékben és koronás kalapban való megjelenésről. Károly már 1361 elején levélben figyelmeztette arra, hogy tartsa be az előző év őszén tett ígéreteit, és ne viselje azokat a jelvényeket és öltözéket (zier den), amelyhez nincs joga. 102 A figyelmeztetés vélhetően hatástalan maradt, mert 1361 júniusában Rudolfnak írásban kellett elismernie, hogy megsértette apósát azzal, hogy a nem sokkal korábban tartott zofingeni gyűlésen, ahova IV. Károly meghívta összes hűbéresét, csak hercegeknek kijáró öltözékben, kalapban és ékekkel jelent meg, és így osztott ki hűbérbirtokokat.103 Mivel az oklevél nyomatékosan 102 Urkundenregesten zur Tätigkeit des deutschen Königs- und Hofgerichts bis 1451. i. m. Nr. 147. 117–118. 103 „Wir [...] bekennen und tun kunt mit diesem prief [...] daz wir den allerdurchluchtigsten fursten und herren, Karlen Römischen keyser [...] unsern lieben gnedigen herren und vater, domit erzürnet hatten, daz wir in unsrer stat ze Zovingen gelihen haben unser lehen in fürstlichem getzirde mit hute, mentiln und anderer zirde, die einen herzogen angehören mochten, und wir daz wizzen daz wir ze Swaben und Elzazzen nicht herzog sein, daz uns der egenante unser herre der keyser durch unser bette gnedeklich vergeben hat.” Lásd Urkundenregesten zur Tätigkeit des deutschen Königs- und
