Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 610 német irodalomban, azonban a nála olvasható mesének csak a keretei egyeznek meg Mesterdalnokunkéval, és a tanulság is legfeljebb csak annyi belőle, hogy tehet bármit, a szamár mindig csak szamár marad.97 De ugyancsak nyomokban fedezhető fel a történet a 13. század első felében élt és számos fabulát megnémetesítő Zweteri Reinmar írásaiban is, aki ráadásul a minnesang két női alaptípusá ról, a magasabbrendű szerelemre alkalmas vrouw (Frau), illetve az alantas testi kapcsolatra tartott wîp (Weib) közötti alapvető különbségek taglalásakor tér ki a szamárra, akit az oroszlánbőrből kiálló füle leplezett le, csakúgy, mint az alantas nőt.98 De hiányzik az egyedi ábrázolás a Mügelni Henrikhez időben még köze lebb alkotott Stolle Mester (Meister Stolle) oroszlán-szamár parafrázisából is. Bár fellelhető benne a motívum, mely szerint a szamár a nemesebb állatokhoz akart volna hasonlítani, és a szamarat megveri a gazdája, de a történet minden más, az esetünkben egyedi vonása hiányzik, és a tanulság is csak annyi, hogy mindez a szamár szégyenévé lett.99 Mivel tehát Mügelni Henrik eltérően az Aiszopószmese középkori parafrázisaitól itt egyértelműen a szamár atyja által viselt öltözékre utal, nehezen hihető, hogy ezen a helyen nem Habsburg Rudolf esslingeni esküjére hivatkozik, amely alapját képezte az 1360. évi novemberi megállapodásoknak. Az exemplum tényleg intés volt tehát, ám aktuálpolitikai jelentőséggel bírt. Idézzük fel: a Privilegium maius nak két olyan pontja volt, amelyet IV. Károly még Petrarca szakvéleményének megismerése előtt vita nélkül elutasított: az osztrák hercegek főhercegi címe, és hűbéri beiktatásuk ceremoniális körülményei. A gere falscher eren nicht ebben az esetben vélhetően a palatinus archidux címre, illetve azokra a titulusokra, így az elzászi, tiroli hercegi és grófi címekre vonatkozott, melyeket Rudolf magáénak vallott, a császár pedig nem engedélyezte a használatukat. Az esslingeni esküben az osztrák hercegnek külön ki kellett térnie arra, hogy lemond Pfalzról (Phallenz). Itt azonban nem magáról a tartományról lehetett szó, arra ugyanis nem jelentett be igényt Ausztria. Valószínűbb, hogy egyszerűen arról lehetett szó, hogy IV. Károly megértette: a palatinus archidux cím elismerése, és a Habsburgok felemelése megbontaná a Német aranybullá ban kialakított erőegyensúlyt, amely elsősorban a rajnai választófejedelemségek hagyományos túlsúlyára, és velük szemben keleten ellensúlyt képző cseh királyi hatalomra épült. Külön értéket képvisel Mügelni Henrik versében a das ist min 97 „Fortisan ignotos imitato murmure fallas: at michi, qui quondam, semper asellus eris.” Lásd Aviani fabulae. Ed. Carolus Lachmannus. Berolini 1845. Nr. 5. 7. 98 „die vrouwen kunnen sich vil tougen prisen./ ein wîp durch wîpheit gruezt den tôren,/dâmit er waent, er habe gesigt:/ ein wîp ir wîoheit dannoch phligt;/ so erkennet man den esel bî den ôren.” Lásd Die Gedichte Reinmars von Zweter. Ed. Gustav Roethe. Leipzig 1887. Nr. 52. 437. 99 „Er sprach: »nun gebe ich dem edelen tiere vil gelichen schin,/ des wille ich me ein lewe unde nicht ein esel sein’./ [...]«. Die hubet schande, also dem esel geschach.” Lásd Stolle und die Alment. Ein füh r ung, Edition, Kommentar. Hrsg. Volker Zapf. Göttingen 2010. 96.