Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 608 értelmetlen, az ökör pedig sajátságosan (eigentlichen ) bőg. Különös figyelmet ér demel a szamár esetében a sin wider helt her Friderich fordulat. A szöveg értelme ugyanis nem világos teljesen. Hennig szerint a wider praepositio (ellen, vissza) értelemben használandó, azaz Frigyes úr tartja vissza a szamarat,85 az újabb kuta tásnak azonban alapos és összehasonlító filológiai elemzéssel sikerült kimutatnia, hogy a wider szó ebben az esetben főnév, és az ellentétét jelenti a szamár viselke désének.86 Tehát a nevetséges, borzos szőrű és oktondi szamár – az arisztotelészi fogalmi kategóriáknak megfelelően – Frigyes úr tulajdonságainak ellentétét testesíti meg. Hennig megfigyelése döntő jelentőségű. A Logika ugyanis Mügelni Henrik rendezésében a hazugság és igazság közötti különbségről, illetve az ítéletalkotás képességéről szól,87 és nehezen hessegethető el a gyanú, hogy az oktalan, borzasszőrű szamár maga IV. Rudolf, Frigyes úr pedig Barbarossa Frigyes, akinek az oklevelét meghamisította az osztrák herceg, aki bolondként még a fekete-fehér dolgokból is viccet csinál.88 Nem véletlen, hogy a Logika saját magát ajánlja a császár figyelmébe, hogy elnyerje a Szűz diadémját, hiszen ő az értelem, helyesség (redlichkeit ) letéteményese. 89 A magyarázat – tegyük hozzá – már csak azért is találó, mert IV. Károly saját magát is a birodalom megújítójaként Barbarossa Frigyes szellemi örökösének tekintette. Az allegorikus utalások értelmezése körül általánosságban megfigyelhető bizonytalanságot azonban erőteljesen lecsökkenti egy további adat, amely alátámaszthatja a fenti állításokat. Mesterdalnokunk – úgy tűnik – szerette a fabulákat is, és szívesen ültette át őket középfelnémet nyelvre. Művei között számos mese maradt fenn, köztük állatmesék is. Ezek közül több középkori eredetű, azonban a Mester előszeretettel olvasta és használta fel Aiszopósz fabuláit is. Így feldolgozta az oroszlánbőrbe bújt szamár történetét is. Aiszopósz szamara oroszlánbőrbe bújva ijesztgette a környezetét egészen addig, amíg lekerült róla az idegen bőr, és lelepleződött.90 Mügelni Henrik több rész letet is megváltoztatott az eredeti meséhez képest. Előadásában a szamár megtalálja az oroszlánbőrt és magára húzza, hogy ne kelljen többet urát szolgálnia. Az oroszlánbőrbe bújva, oroszlán módjára ugrálva azonban nemcsak a kisebb állatokat ijesztgeti, hanem urát is. Azonban lelepleződik, mivel kilóg a szamárfül 85 Hennig, J.: Chronologie i. m. 248. 86 Volfing, A.: Heinrich von Mügeln i. m. 81–82. 87 „[...] sie sprach in aller rede gar/ ich kenne wol falsch unde war./ich trige mich betrüget nicht,/vil nüwer fünd ich han geticht,/wie man die urteil bilden sal [...].” Mügeln, H.: Der meide kranz i. m. 63. 88 wiß heiß ich zufal unde schwarz,/ daraus der narra tribet scharz. Lásd Mügeln, H.: Der meide kranz i. m. 65. 89 „ich bin ein kunst der redlichkeit,/ des kindes unvenunst versneit:/ des mag ich in der krone stan/”. Lásd Mügeln, H.: Der meide kranz i. m. 65. 90 Aiszopósz meséi. Ford., utószó, jegyz. Sarkady János. Bp. 1987. 70–71.
