Nagy Sándor: 19–20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában. Korall, 10. (2002 december). 217–222.
KORALL 10. Nagy Sándor 1 9-20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában Budapest Főváros Levéltára Bírósági Csoportján, bizonyos fondokhoz-állagokhoz kapcsolódóan, immár évek óta folyik olyan Microsoft Access-alapú adatbázisok építése, amelyek alapvetően hiányzó irattári segédleteket hivatottak pótolni.1 Ennek keretében, még 1999-ben, indult meg, s tart folyamatosan - változó intenzitással - a Budapesti (Pesti) Királyi Törvényszék peres (gyakorlatilag szinte kizárólag: polgári peres) iratai, illetőleg a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság peres és peren kívüli iratai között található hagyatéki ügyek alapadatainak felvitele. A megoldandó problémát eredendően az jelentette, hogy az előbbi állag 1872-1915 közötti, hozzávetőlegesen 30 folyóméternyi részét - segédletek hiányában - csupán darabonkénti átnézéssel lehetett kutatni, a járásbírósági hagyatéki ügyeket érintő, viszonylag gyakori ügyfeles megkereséseknek pedig - ugyancsak segédletek hiányában - a levéltár nem tudott eleget tenni. 1 így a Budapesti Népbíróság peres és a Budapesti Büntetőtörvényszék népbírósági peres irataihoz (1945- 1950); A Fővárosi Királyi Ügyészség illetőleg a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék „munkásmozgalmi” peres irataihoz (1919-1944); a Fővárosi Bíróság TÜK-irataihoz (1953-1980); végül legújabban egy tematikus adatbázis is készült, az 1956-ot követő megtorlás jogszolgáltatási dokumentumait felölelően. - Itt megjegyzendő, hogy ezek jórészt - tekintettel a személyes adatok védelmére - csak közvetetten állhatnak a kutatók rendelkezésére. 2 A Társadalomtörténeti Adatbázis állapota 2002. október 22-én a következőképpen alakult: összesen 31 820 rekord; ebből 6107 polgári peres (hiányosan kitöltve), 2239 válóperes (alapadatok teljesen), 4368 közjegyzői okiratok nyomán (alapadatok teljesen, próbaregesztákkal), 11 997 hagyatéki (hiányosan kitöltve), 7109 végrendeletek után (alapadatok teljesen). Az azóta eltelt időben a fenti koncepció alapvetően megváltozott: noha a segédletpótlás technikailag (az adatfelvitel ütemezését illetően) érvényesítendő szempont maradt, fel kellett hagyni az adatbázisok szoros levéltári egységekhez kapcsolásával; előtérbe került a külön-külön épülő adatbázisok integrálása, a felvitt adatok közötti kapcsolatok létrehozása, illetve az összekapcsolt adatbázis iratfajták szerinti részegységekre osztása.2 Ennek egyik oka, hogy a számítógépes adatbázis által kínált lehetőségek túlságosan csábítóak ahhoz, hogy azokat az ember pusztán hagyományos levéltári segédletek kiváltására használja. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy adatbázis segítségével mennyivel gyorsabban juthatunk a kívánt információhoz, mint a megfelelő irattári-levéltári segédletek forgatásával. Az adatbázis annál hatékonyabb eszköz az utóbbiakhoz képest, azaz gyorsasága akkor érvényesül a leginkább, minél nagyobb adattömeget kezel. Ezt a tulajdonságát lerontja, ha szükségtelenül korlátozzák, mereven csak egy fondhoz vagy állaghoz, illetve annak is egy - hagyományos segédletekkel nem lefedett - részéhez rendelik. Az adatbázis továbbá az információhoz
