Nagy Sándor: 19–20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában. Korall, 10. (2002 december). 217–222.
212 Tóth Eszter Zsófia Új irányzatok... lyozásához. Megváltozott a szóhasználat is: az „emancipáció” szót felcserélte az „egyenlő esélyek” kifejezés. A nőkérdés értelmiségi vita formájában is megjelent a korszakban. Fekete Gyula a Kortárs hasábjain 1970-ben cikket közölt a születések alacsony számáról, ugyanekkor a Lukács-iskolához tartozó Márkus Mária balról támadta a nők szocializmusban betöltött helyét, a kettős terhet az emancipáció igazi kerékkötőjeként ábrázolta. Kollontaji alapon a házimunka igazi szocializációját és egyenlő elosztását követelte. Germuska Pál Iparfejlesztés és szocialista városok a hatvanas években címmel tartott előadást. Az úgynevezett szocialista városokat - a politika és gazdaságpolitika által kiemelt településeket - speciális ipari funkciók ellátására hozták létre, a korszak redisztributiv rendszerének kedvezményezettjei voltak. Egy-egy város gyakran egyetlen óriási termelőüzemet szolgált ki, így az iparban foglalkoztatottak aránya a településeken a szocialista időszakban mindvégig túlsúlyban volt. Az előadó jelentéktelennek tartotta a szocialista városok városi tradícióit, ami két fő okra vezethető vissza: az ipari városokban jelentéktelen volt a polgárság és a települések újonnan létesített városok voltak. Míg az 1950-es évek iparpolitikájának elsődleges célja a szénbányászat és a kohászat fejlesztése volt, addig a hatvanas években csak részlegesen váltottak irányt a párt- és kormányszervek: az elsődleges célnak ebben az időszakban az iparilag elmaradott területek, elsősorban az Alföld gyors iparosítása számított. Az előadó idézte a 3075/1960. sz. Kormányhatározatot, amely elsősorban a vegyipar, a könnyűipar, a gépipar és az élelmiszeripar fejlesztését tűzte ki célul az Alföldön. Ezek a beruházások területileg koncentráltan, alacsony technikai színvonalon valósultak meg. Politikai irányváltás 1968-cal, a gazdasági mechanizmus bevezetésével történt, amikortól a hatáskörök decentralizációja figyelhető meg. A folyamat eredményeként 1970-re alig maradt agrárváros Magyarországon. A hatvanas évtized három új szocialista várost, vegyipari centrumot „nevelt ki”: Leninvárost, Százhalombattát és Kazincbarcikát. A vegyiparral szemben a szénbányászat viszont ebben az évtizedben élte első válságkorszakát. Előadásának végén az előadó felvetette, milyen kérdéseket lenne érdemes kutatni a szocialista városokkal kapcsolatban a hatvanas éveket illetően: mikroszinten azt lehetne például vizsgálni, hogyan hatott egy-egy város fejlődésére a „szenes”, „olajos”, „vegyipari” lobbik harca. Horváth Sándor Város és vidéke. Városiasodás, migráció, szegénység a hatvanas években címmel tartott előadást. Előadásának elején reflektált arra a problémára, hogy vizsgálható-e külön, önálló társadalomtörténeti korszakként a hatvanas évek, ahogy azt a konferencia címe hirdette. Szerinte ez a címválasztás abból fakad, hogy a korabeli politikai rendszer azt a képet sugallta a társadalomnak, hogy az ötvenes évek gyökeresen különbözött a hatvanas évektől. Ez inspirálja ma a történészeket arra, hogy az ötvenes évek társadalmát élesen elkülönítsék a hatvanas évek társadalmától. Az előadó szerint a hatvanas évek nem társadalomtörténeti, hanem politikatörténeti korszak. A társadalomtörténeti problémákat nem évtizedekhez kötötten, hanem problémaközpontúan érdemes vizsgálni. Horváth Sándor előadásának elején két korabeli forrást vetett össze: az első forrás egy rendőrségi eljárás során
