Mózessy Gergely: Digitalizálás és online kutatási lehetőségek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban. Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. 52–59.
57 2020/4. ▪ 52 – 59. a halotti anyakönyvi másolatokból szeretnénk majd többet szolgáltatni. A törvény ezt egyértelműen lehetővé teszi, és az I. világháború hősi halottai iránti kutatási szándékok is igénylik ezt, hiszen adataik gyakran csak sokéves késéssel jelentek meg az egyházi anyakönyvezésben. Elkötelezettek vagyunk egy ilyen irányú fejlesztés iránt a közeljövőben. Felvetődött az a kérdés is, hogy mi legyen azokkal a plébániákkal, amelyek klasszikusan nem tartoztak a fehérvári püspökséghez, és csak az 1993-as egyházmegyei határrendezés révén kerültek hozzánk. Ezek másodpéldányai nincsenek birtokunkban: Budajenő és Budaörs esetén Esztergom; Enying vidéke esetében Veszprém, míg Tatabánya és környéke esetében Győr volt az illetékes egyházi hatóság, ahová a másodpéldányok egykoron kerültek. Ezekben az esetekben a legegyszerűbb megoldásnak azt látjuk, hogy az eredeti anyakönyveket gyűjtjük be, fotózzuk le, majd – komolyabb adattartalmi vizsgálat után – közzétesszük, amit lehet belőle. Ez a levéltárfenntartó egyházmegye által is támogatott elképzelés, hiszen ezáltal a plébániák tehermentesíthetők a családkutatók megkereséseitől. A papság túlterheltsége miatt ez eleve fontos cél, amit csak felerősített a jelenleg jól kitapintható félelem a GDPR-rendelkezésektől. A plébániák lényegében a levéltárra háríthatnak minden igényt, ahol megvannak a szükséges jogi ismeretek arra vonatkozóan, hogy milyen személyes adatok adhatók ki az érdeklődőknek. Ezzel kapcsolatos terveinket azonban a koronavírus és a kijárási tilalom ez idő szerint elodázta. A kiépített keret lehetőséget ad arra, hogy más természetű, könnyen digitalizálható tartalmakat is bevonjunk a levéltár online tartalom-szolgáltatásába. A kérdés inkább az, hogy mit lehet, illetve mi az, ami valóban közérdeklődésre tarthat számot. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ki kell választani azokat az állományokat, amelyekkel történő munka valóban megéri a fáradságot. Több elképzelésünk is van, sok tekintetben még „szabad kezünk” is, ugyanakkor – okulva kicsit más levéltárak helyzetéből – azt sem szeretnénk, hogy az online-szolgáltatással kapcsolatos teendők teljes egészében uralják a levéltári munkát, hagyományos feladataink rovására. Bőségesen vannak segédletkészítéssel, rendezéssel, forráskiadványok készítésével, konferenciákkal és hagyományos kutatószolgálattal kapcsolatos teendőink is. Anélkül, hogy bármire elkötelezném magunkat, felvillantanék pár eshetőséget, amit fontolóra vettünk: – Több mint 17 000 tételes fotótárunk darabszinten feltárt, leírt és digitalizált. Az anyag vízjelezés után kihelyezhető lenne e felületre – ha egyfelől nem estünk volna gondolkodóba a GDPR e vonatkozásában nehezen értelmezhető világától, másfelől ne kezdtük volna mérlegelni a jobb kereshetőséget nyújtó lehetőségek igénybevételét. – A helytörténeti kutatásokat canonica visitatiók közlésével lehetne erősíteni. Ez elsőrangú állomány helytörténészeknek és az iskolamesteri szerződések mellékleteiben közölt diáknévsorok miatt családkutatóknak is. Ám ezek lényegi részeiről egyik elődöm hagyatékából kéziratos, magyar nyelvű jegyzetek állnak rendelkezésre a kézirattárunkban. Ezek kutatottsága nagyobb az eredeti iratokénál, ezért már állományvédelmi szempontokat szem előtt tartva digitalizáltuk is. Digitalizálás és online kutatási lehetőségek
