Lakatos Andor: Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban – megfigyelések egy kérdőíves felmérés alapján. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 20–31.
23 2019/2. Mióta digitalizálnak az egyházi levéltárak? Tömeges digitalizálásról, azaz digitalizáló műhelyek működéséről az egyházi levéltárakban csaknem tíz éve beszélhetünk, a folyamat kezdetei nagyjából 2009-re tehetők.4 A létrehozott képanyag segítségével az első internetes e-kutatás szolgáltatás 2010 decemberében indult Kalocsán, melyet aztán további hasonló szolgáltatások is követtek.5 Az első években még csak néhány helyen dolgoztak, fordulópontként a ter jedés folyamatában a 2014-es év tekinthető, ugyanis a mostani felmérésben szereplő levéltárak többségében, összesen tizenegy helyen (65%) azóta láttak munkához. Nem meglepő ezek után, hogy az eredmények zöme is az utóbbi négy évhez köthető. Az éves gyarapodás ebben az időszakban tizennégy válaszadó intézmény átlaga alapján levéltáranként 80 ezer felvétel/év volt, és ez összességében több mint egymillió új képet jelentett évente. Kiemelkedő teljesítményt az Őskereső projekt produkált 300 ezer képfelvétel/év gyarapodással, és az átlagos növekedést jelentősen meghaladó eredményt ért el még két további levéltár – Kalocsa és Pécs – 200-200 ezer felvétel/év értékekkel. Hogyan készültek a felvételek? A válaszadó intézmények általában rendelkeznek a digitális képek tömeges készítéséhez szükséges műhelyekkel, gyakran több digitalizáló állomás – szkennerek, fényképezőgépek, világító eszközök, állványzat és számítógépek együttesének – párhuzamos működéséről is beszámoltak. A műhelyek elterjedésének köszönhető, hogy a képfelvételek több mint 90%-a a levéltárak saját eszközeivel, a forrásokat őrzőkezelő intézményekben készült. A többi kép főként külsős munkákból – például Arcanum, Monasterium – illetve kisebb részben más levéltáraktól átvett digitális másolatokból ered.6 A külsős munkák időben gyakran megelőzték a levéltári mű helyek létrejöttét, és főként egyedi, speciális elbánást igénylő források – térképek, oklevelek – esetében fordultak elő. 4 A munka megkezdésére hatással volt „Az egyházi anyakönyvek digitalizálásának lehetőségei – módszertani tanulmány”, amely az NKA Levéltári Szakmai Kollégiuma megbízásából 2008-ban született (szerzői Biszak Sándor, Lakatos Andor és Vajk Ádám), és pdf-változatban a Magyar Levéltáros Egyesület (MLE) honlapján kapott helyet. Az 57 oldalas tanulmány számba vette az anyakönyvek tömeges feldolgozásának módjait, a kutatói szolgáltatások lehetőségeit, a kapcsolódó technikai feltételeket és költségeket. A tanulmány szövege a régi webhelyen már nem érhető el, jelenlegi elérhetőség: https:// archivum.asztrik.hu/sites/default/files/letoltesek/akvi_tanulmany.pdf (A letöltés ideje: 2019. január 3.) 5 Gyulafehérvár 2012, Győr 2013, Vác 2014, Őskereső 2015, Veszprém 2016, Jezsuita Levéltár 2016, Pannonhalma 2017, Pécs 2018. 6 Erre példa a Magyar Nemzeti Levéltár digitalizált anyakönyvi mikrofilm-másolatainak elérhetővé tétele a Ráday Levéltárban, a Dunamelléki Református Egyházkerület esetében. Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban
