Körmendy Lajos: Levéltári informatika. In: Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest, 2009, Osiris – Magyar Országos Levéltár, 637–732.
7. LEVÉLTÁRI INFORMATIKA • SZERK. KÖRMENDY LAJOS - 7.6. DIGITALIZÁLÁS • CSEH GERGŐ BENDEGÚZ - 7.6.2. A levéltári digitalizálás minőségi és technikai követelményei - 7.6.2.1. Hagyományos levéltári iratok digitalizálásának technikai követelményei
690 ■ 7. Levéltári informatika solatot eredményezhet. Kézírásos vagy kevéssé kontrasztos szövegek, vonalas rajzok esetében mindenképpen alkalmasabb a 256 szürke árnyalat visszaadására alkalmas szkennelés. Amennyiben az eredeti iratanyag képének leghívebb visszaadására törekszünk, és az eredeti iratanyag színeinek információértéke is van (például eredeti térképek, színes fényképek, színes grafikák esetén), feltétlenül 24 bites színes digitalizálási eljárást kell alkalmazni. Háromdimenziós tárgyakat (például függőpecsétek) minden esetben 24 bites színes formában kell digitalizálni. ■ Felbontás A papíralapú dokumentumok digitalizálásának egyik alapkérdése a felbontás helyes megválasztása, mivel ez alapvetően befolyásolja az elkészülő digitális másolat felhasználhatóságát, a képfájl méretét és minőségét. A szkennelés során beállított felbontás mértékét az egy hüvelyken megjelenített képpontok számában (dots per inch, dpi) szokás meghatározni. Jó minőségű, géppel írt szövegek, tisztán olvasható kézírásos iratanyagok digitalizálására megfelelő a 2-300 dpi felbontás. Kevésbé kontrasztos szövegek vagy kézírások esetében legalább 300 dpi vagy annál nagyobb felbontás szükséges, fényképek, térképek, tervrajzok, grafikai anyagok szkennelése során általában legalább 600 dpi felbontásban kell a digitalizálást elvégezni. ■ Fájlformátum Levéltári anyagok digitalizálása, valamint a digitális állományok hosszú távú megőrzése és felhasználhatósága szempontjából meghatározó jelentősége van a digitális képállományok fájlformátumának. A digitális képek tárolására számos, többé-kevésbé elterjedt fájlformátum létezik (TIFF, BMP, GIF, PCD, PCX, JPEG, JPEG2000, PNG, RAS stb.), levéltári alkalmazásukra azonban nincs elfogadott szabvány. A megfelelő fájlformátumok kiválasztásakor minden esetben tekintettel kell lenni a kiválasztott formátum elterjedtségére, felhasználhatósági körére, stabilitására, metaadat-támogatási lehetőségeire, az adott formátumú kép minőségére, illetve konvertálhatóságára. A fenti szempontok alapján a levéltári ajánlások a digitális képek mesterpéldányainak tárolására az ún. TIFF (Tagged Image File Format) típusú képek készítését és megőrzését preferálják. Az interneten mind szélesebb körben terjed és az utóbbi időben a levéltári gyakorlatban is használatos a szöveges, képi, audio- és videoinformációk tárolására is alkalmas PDF-formátum. Bár maga a formátum védett (kivéve a PDF/A-t), az ingyenes megjelenítő szoftver, valamint a formátum kínálta széles körű felhasználhatóság következtében levéltári digitalizálás során is alkalmazhatók a pdf-képek és szövegek. A digitális állományok különböző célú (például internetes megjelenítés, kutatói példány stb.) felhasználói másolatának elkészítésekor megfelelő lehet a rendkívül elterjedt, gyakorlatilag minden képfeldolgozó és megjelenítőprogramban használható, jól tömöríthető JPEG-, esetleg PNG- vagy G/F-formátum alkalmazása. Ez utóbbiak képminősége elmarad a TIFF-formátumú képekétől, de a képfájlok mérete a felbontás módosításával jelentősen csökkenthető, ami nagymértékben elősegíti a digitális állományok kutatási, ismeretterjesztési célú felhasználását.
