Kóta Péter: Digitális forráskiadás. Gondolatok alapvető kérdésekről. Turul, 88. (2015) 4. 130–143.
142 programozható, de egyre népszerűbb a Python nyelven írt Django68 - ezek mind rendelkeznek magyar nyelvű kezelőfelülettel - és a Web2Py69 is. Ne feledkezzünk meg a teljesen szabványos, mindenhol elérhető eszközöket használó Bootstrap-ról 7 ° sem, amely elsősorban mobil alkalmazásokra optimalizált fejlesztést támogat. Kimondottan a TEI népszerűsítését célozza a TAPAS- (TEI Archive, Publishing, and Access Service) projekt,71 elsősorban a TEI-vel ismerkedők, azt tanulók, kísérletező kedvűek számára. Eszközök tehát vannak, akár otthonában is, elkezdhet dolgozni bárki. 68 http://django.hu ; A hozzá tartozó kezelőfelület a Mezzanine: http:// mezzanine.jupo.org. 69 www.web2py.com . 70 http://getbootstrap.com . 71 http://tapasproject.org . 72 Joris van Zundert: If you build it, will we come? Large scale digital infrastructures as a dead end for digital humanities. Historical Social Research - Historische Sozialforschung, 37 (2012) 165-186. 73 http://szabadszoftver.kormany.hu/ 74 C. P. SnowThe Two Cultures and the Scientific Revolution. Cambridge, 1961. 75 Philip J. Guo: The Two Cultures of Computing. http://www.pgbovine . net/two-cultures-of-computing.htm 76 Strange a 14. lábjegyzetben i. m. 77 Uo. Hogy a nagyívű, dollár- és euró-milliókkal zsonglőrködő nemzetközi szervezetek, vagy a kis, „barkácsoló” jellegű műhelyek szolgálják-e inkább a digitális kiadás ügyét, arról igen határozott állást foglal Joris van Zundert, rámutatva, hogy a gigantikus költségvetéssel létrehozott mammutszervezetek nem előnyösek a költséghatékonyság és rugalmasság szempontjából. Példaként említi a DARIAH szervezetet, amelynek létrehozása 30 (!) hónapos előkészítő időszakot igényelt.72 A BAMBOO projekt egy pályázati ciklus után hamvába holt. A van Zundert által rajzolt kép azért nem teljesen sötét: az említett szervezetek és infrastruktúrák által létrehozott eszközök és lehetőségek (meglehet más formában) rendelkezésre állnak. Hazai viszonyainkra azonban mindenképpen megszívlelendőek a megállapításai. Ügy lehetne talán summázni, hogy többet ér egy kicsi, éretlen, de működő alkotás, mint egy nagy, csillogó, tervezett, megvalósít(hat)atlan. Volt egy rövid időszak, amikor úgy tűnt, hogy hivatalos szintre emelkedik a szabad szoftver mozgalom támogatása: „A KIM E-közigazgatásért Felelős Helyettes Államtitkárságán belül jött létre az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ73 2012 végén, EU-s támogatással.” A bő 200 milliós támogatási összeg felhasználásának határideje 2013. dec. 31. volt. Nincs is 2013-nál frissebb anyag a honlapon... C. P. Snow 1959-es előadásában a tudományos és a humán kultúra között elmélyülő szakadékról beszélt.74 Hogy ez a nagy port fölvert téma semmit sem veszített aktualitásából, azt az is jelzi, hogy legújabban már három területről, harmadikként a társadalomtudományokról értekeznek. A Snow-paradigma jegyében a szembenállást felismerhetjük a számítástechnika területén is; eszerint felhasználói vs. programozói kultúráról beszélhetünk. A felhasználó ,alkalmazás’-okat (,app’-okat) tart a gépén, azok mindegyike egy jól körülírt feladatot végez: táblázatkezelés, szövegszerkesztés, film- vagy hangfelvétel lejátszása, stb. Ezek manapság kivétel nélkül grafikus kezelőfelülettel (GUI) vannak fölszerelve, a kezelés módja az egérrel vagy az érintőképernyőn való mozgás, gombok (képének) nyomogatása, (virtuális) csúszkák ide-oda tologatása. A digitális eszközt analóg módon, interaktívan működteti. Evvel szemben a programozó inkább eszközöket használ, amik persze ugyanúgy bináris kódot futtatnak, mint az app-ok, de ezek nem egy nagy alkalmazásba sűrített funkciók, inkább egy-egy funkciót ellátó, kicsi, egymással összekapcsolható, LEGO -szerűen nagyobb rendszerré építhető utility-k, amiket a parancssorba begépelt szöveges utasításokkal indítunk el.75 Az első használati mód jellemző a kereskedelmi, a második inkább a szabad szoftverek világára. A fent76 említett tanulmány szerzői ide vonatkozó tapasztalataikat is megosztják az olvasókkal: a) digitalizálási projektjük megkezdésekor próbálkoztak szabad programokkal, de végül (nagyrészt) kereskedelmi szoftver(ek) mellett döntöttek, mert a karakterfelismerő „lehetővé teszi a testre szabott beállítást”. Majd pár sorral lejjebb beismerik: „a program taníthatósága korlátozott”, b) A képkezelő szoftver előnyeinek felsorolása után lábjegyzetben a hátrányokról is szó esik: Mivel nem képes szürkeárnyalatos formátumok exportálására, a 20 Mb-os bemenetből 110 Mb-os kimenetet állít elő... c) A szöveg javítására egy világszerte elterjedt szövegszerkesztő program helyesírás-ellenőrző funkcióit használták. Mindezen feladatok elvégzésére van szabad szoftveres megoldás is, aminek a teljesítménye nem feltétlenül marad el a kereskedelmi programokétól. A szerzők megemlítenek egy problémát, amely a szabad szoftver tipikus esetének is felfogható: a statisztikai feldolgozó algoritmus implementációja a szabad programban hibás volt. Elő kellett - és lehetett! - venni a program forráskódját, s azt szakember által módosítva, a hibát kiküszöbölték.77 Ez a szabadság valódi jelentése a számítástechnikában: a program forráskódjának birtokbavétele, azon módosítások végrehajtása, persze saját felelősségre. Az ingyenesség, mintegy ráadásként, jutalma a függetlenségnek. Nem is késlekednek levonni a következtetést: szükség van olyan bölcsészekre, akik együtt tudnak dolgozni a számítástechnikusokkal. Nekünk bölcsészeknek annál is inkább ezt a szemléletet kellene elsajátítanunk, mert a programoknak a parancsértelmező általi működtetése itt nagyon hasonlít a szöveges, nyelvi kommunikációhoz: egy parancs egy (felszólító) mondat. Az alany a számítógép. Az állítmány a kulcsszó, ami a feladatot meghatározza. A tárgy az input. A határozók és jelzők a paraméterek. A jelentés az output. Több parancs egymás után: az elvégzendő feladat szövege. Egy tudományos projekt megtervezéséhez legalább annyit kell tudni, hogy ha valaki digitális képeket akar begyűjteni, akkor melyik grafikus szabvány szerint kell eljárnia, és melyik az, amelyik nem megfelelő (az adott célra). Drága fototechnikai eszközökkel turista-szintű felvételeket készíteni (mert a rövid időtartamú kutatás során a külföldi levéltárban szembesülök avval a problémával, hogy a magammal vitt tároló kapacitása kevésnek tűnik - holott ha tudnám, hogyan kell használni, még elég is lenne!) persze lehet, de nem csakhogy
