Kóta Péter: Digitális forráskiadás. Gondolatok alapvető kérdésekről. Turul, 88. (2015) 4. 130–143.
Kóta Péter Digitális forráskiadás Gondolatok alapvető kérdésekről* 1 Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? Levéltári Közlemények, 77 (2006) 13-31. 19. Itt valójában inkább újranyomásról kellene beszélni, ha papír alapú dokumentumról lenne szó. A digitális technika az egykor kinyomtatott művek új eszközökkel való használatát teszik lehetővé. Használatos a „retro-digitalizálás” terminus is. 2 RessL: i. m. 20. 3 http://dixit.hypotheses.org/category/defining-scholarly-editions . Ez és az alábbiakban idézett weblapok 2015. május 20-án megtekinthetők voltak. * A szerző az MTA - ELTE - PPKE Ókortudományi Kutatócsoport munkatársa. A forráskiadás, mint a humán tudományos kutatás alapja, állandó megújítás és fejlesztés tárgya kell hogy legyen, hacsak nem akarjuk munkánkat elavult módszerek, eszközök, hiányos vagy megbízhatatlan adatok használatával megnehezíteni. A számítógép-használat permanens digitális forradalma átalakította tevékenységünket, szemléletünket egyaránt. De vajon tudunk-e élni az új technika adta lehetőségekkel? Ügy tűnik, hogy a hazai bölcsész körökben a váltás különösen nehézkesen megy. Jelen sorok írója is, amikor először hallotta a „digitális bölcsészet” terminust, valami idétlen tréfának vélte azt; a ,digitális’-t a,fejlett’ tehát értékesebb, nem csak technológiai, hanem szinte etikai dimenzióban használt dicsérő szándékú, ámde pongyola minősítésnek. Mostanra már sokat változott a felfogás, de talán nem lesz haszontalan előre bocsátani néhány meghatározást, félreértések elkerülésére. Annál is inkább, mert a szakterület definiálása, kulturális identitása körül bizony vannak viták. Ezeket a meghatározásokat csak helykímélés céljából formáltam lapidáris tömörségűre, semmiképpen nem azért, hogy bárkire rákényszerítsem véleményemet, sőt! Az lenne igazán jó, ha azok minél több olvasót hozzászólásra ösztönöznének. A digitális bölcsészet: nem számítógép használata a bölcsészettudományokban - hanem a számítástudomány eredményeinek beépítése a humán tudományok módszertanába; ... nem azonos a számítógépes nyelvészettel - a számító - gépes nyelvészet a digitális bölcsészet egyik segéd- és rokontudománya. A digitális forráskiadás: nem azonos a digitális bölcsészettel - hanem részterülete annak; ... nem elszakadás a forráskiadás klasszikus elveitől - hanem azok szerint jár el, modernebb technikai eszköztárral. Ugyancsak szükségesnek látszik a fogalmi tisztázás nem csak az új fejlemények körében, hanem régóta - de nem mindig korrektül - használt fogalmak esetében. Adatbázis: ezt a terminust rendkívül széles körben használják, de a szövegkörnyezetből kikövetkeztethetően sokszor a „forrás”-bázis jelentésben. Persze a forrás is adat, de fontos lenne különbséget tenni a történészi érvelésünk alapját adó információk összessége’ és a technikai értelemben vett információk és azok közti kapcsolatok tárolását és visszakeresését megvalósító rendszer’ között, az adatbázis szó használatát ez utóbbira korlátozva. Az elektronikus forráskiadvány „a hagyományos forrásközlési apparátussal ellátott, könyv formában megjelent forráspublikáció utólagosan digitalizált, keresésre alkalmas szövegváltozatát jelenti.”1 A digitális forráskiadvány a témára vonatkozó források egészét tartalmazza, és a digitalizálás nyújtotta korlátlan technikai lehetőség folytán kiterjed a jegyzetapparátusban hivatkozott források in extenso közlésére vagy pedig biztosítja azoknak elektronikus úton való elérhetőségét.2 A digitális forráskiadvány hívei és művelői... nem irányoznak elő nyomtatott változatot. Elektronikus/digitális könyvtár/repozitórium digitális objektumok (audio-, vizuális, szöveges, adatbázis- tartalmak) tárolóhelye, visszakeresési lehetőséggel. Mai magyar szóhasználatunk szerint a könyvtár behelyettesíthető a levéltárral, mint ahogyan például az angolban is összevonható a két intézménytípus tevékenysége a „digital preservation ” kife jezés alá. Kritikai kiadás: 1) Egy (sérült, több verzióban létező) mű rekonstrukcióját célzó kiadás; 2) Egy mű hitelességét értékelő, magyarázatokkal ellátott kiadása. Szükséges lesz még néhány szakkifejezés körüljárása, problematikus és vitatott státusuk miatt azonban nem vállalkozom meghatározásra, inkább gondolatébresztőnek szánom a következő néhány mondatot. A téma tanulmányozására legalkalmasabb kiindulópontnak egy a közelmúltban indított weblog: Critical vs. enriched3 tűnik, amelyben terminológiai javaslatokról folyik a vita. A vitaindító kifogásolja a Patrick Sahle által adott „kritikai” minősítést, mondván, az az ún.
