Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.
zis funkció, illetve manapság — legalábbis a nyugati levéltárakban, amint azt a későbbiekben látni fogjuk — a kultúraterjesztői), sőt Közép-Kelet-Európában a demokratikus változások nyomán egyszerre erősödött több funkció is. Az élenjáró nyugati országokban a levéltárak különböző módon próbáltak megfelelni a kihívásoknak. Átszervezték a kutatószolgálatot, esetenként elkülönítették a családkutatásokhoz használt forrásokat és külön genealógiai centrumot létesítettek, ahol csak ilyen kutatásokat lehet végezni. Szintén a laikus kutatók részére különböző tájékoztató anyagokat, rövid brosúrákat, oktató videókat készítettek, sőt tanfolyamokat hirdettek. A divatos történeti kérdésekkel kapcsolatosan népszerűsítő forráskiadványokat jelentettek meg nyomtatásban vagy CD-n (időnként meglepően jó üzletet csinálva). Hasonló elgondolással kiállításokat állítottak össze, és megfelelően reklámozták is azokat. Rohamléptekkel építettek adatbázisokat, dolgozták fel a már meglévő segédletekben lévő adataikat, digitalizáltak és az egészet egységes elektronikai rendszerbe foglalták.15 Mondhatjuk azt kritikusan, hogy ezek a levéltárak engedtek a popularista nyomásnak, sőt maguk is beszálltak a versenybe, és gerjesztik is a populáris igényt. Ez valóban így van, de két dolgot kell szem előtt tartanunk. Egyrészt ezt is lehet színvonalasan csinálni, másrészt — amint azt a későbbiekben meglátjuk — az ilyen tekintetben élenjáró nagy levéltárak (pl. a holland vagy az angolszász nemzeti levéltárak) más vonatkozásban is kiemelkedőt alkotnak, elmondható hogy szakmai kulcsterületeken (elektronikus iratok, informatikai rendszerek, digitalizálás) szintén ők jelentik az etalont. Társadalmi szempontból nézve a tevékenységüket egyszerűen arról van szó, hogy ezek a levéltárak jól alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, ezért jó a társadalmi ismertségük és elfogadottságuk, ezt viszont megfelelően kamatoztatni tudják az érdekeik érvényesítésénél. (Ezzel szorosan összefügg, hogy éppen ezek a levéltárak financiális szempontból is nagyon gazdagok.)16 A jól alkalmazkodó levéltárak eszköztára tehát nagyon sokrétű, a legfontosabbról, az internetről azonban még nem ejtettünk szót, pedig ez kínálja a legtöbb lehetőséget. De mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, hogy mi az internet és hogyan működik. 3. Az internet története, működése és jelentősége Az internet története az 1960-as évekig nyúlik vissza, és mint oly sok egyéb „találmány" ez is katonai indíttatású volt. 1969-ben az Amerikai Egyesült Államok Hadügyminisztériuma kísérleti jelleggel létrehozott egy csomagkapcsolt hálózatot, amelynek az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) nevet adta. Ebből a hálózatból MILNET (Military Network) néven 1983-ban leválasztották a hadászati célokat szolgáló részt. Ezt követően — az immár polgári hálózathoz — további hálózatok csatlakoztak (Mlnet, SATnet, WIDEBAND, NFSnet, BITnet, USEnet stb.). így alakult ki az a 15 Mindezek részletes kifejtését 1.: CSEH GERGŐ BENDEGÚZ-KÖRMENDY LAJOS-NÉMETH ISTVÁN-RÁDI PÉTER-REISZ T, CSABA-SZŐKE ZOLTÁN: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. LSz, 51. (2001) 1. sz. 11-15. 16 Tévedés azt hinni, hogy egy gazdag ország nemzeti levéltára automatikusan szintén gazdag és kiemelkedő szakmai munkát végez, erre sok ellenpélda van, pl. a japán vagy a francia nemzeti levéltárak. 7
