Jónás Róbert: Az informatika és az információs társadalom hatása a levéltárakra. Rendszerváltó, 2. (2017) 1. 57–60.
Rendszerváltó Archívum 2017/1 r.retorki.hu ja, hogy az elektronikussá tett adatok hosszú idő múlva is felhasználhatók legyenek? Könnyen tévedhetünk, ha azt gondoljuk, hogy a ma ismert és népszerű formátumok később is elérhetők lesznek. A rendszerváltás tágabban vett időszaka, a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek első fele egybeesik a szórakoztatóipar technológiai fejlesztéseinek egy olyan átmeneti időszakával, amelynek során az össze nem hangolt, szabványosítás nélküli gyártói fejlesztések nyomán számos, ma már kevésbé ismert és nem használatos adathordozó jelent meg és került napi használatba. Az orsós szalagok, VHS-, Beta-, U-matic és különböző DV kazetták ebből az átmeneti időszakból származnak. Változatosságuk érdekes technikai kihívásként merült fel a RETÖRKI Archívum számára, amely az ebből az időszakból forrásokat gyűjtő más levéltárakhoz hasonlóan szembesül ezzel a problémával. A probléma tehát sokrétű, és összetettsége nem csupán az eltérő formátumok igényelte különböző technikai eszközök beszerzéséből fakad, bár tekintettel az eltelt időre, ma már ez sem egyszerű feladat. Érdemesebb a kérdést a levéltári informatika fejlődésének szemszögéből vizsgálni, felismerni a régi és új folyamatok közötti hasonlóságot, és leszűrni a tapasztalatokat. A levéltárak jövőjéről gondolkodva a szolgáltató levéltár koncepciója mellett újra megjelenik a kultúraterjeszés fogalma is, amely magától értetődően következik a szolgáltatói szerepfelfogás továbbgondolásából.5 A társadalom felé való nyitás a múzeumok példájához hasonlóan a levéltárakat is abba az irányba kényszeríti, hogy az általuk őrzött értékekre és a felhalmozott tudásra egyfajta „termékként” is tekintsenek. A piac logikája szerint tehát fel kell mérni a piacképességet és a lehetőségeket. Ezzel a lépéssel a levéltárak egyben belépnek a 5 A szolgáltató levéltár kérdéseivel és lehetőségeivel kapcsolatban lásd: Tyekvicska Árpád: Gondolatok a ma-6 Az identitás és a mentalitás közötti kapcsolatról, valamint a történész-levéltáros mentalitás jellemzőiről lásd: Körmendy Lajos: Mentalitás és identitás, levéltárak és társadalom - közép-európai példák. Levéltári Szemle, 2003/3, 9-21. kulturális piac világába is, ahol verseny zajlik a kultúrafogyasztók figyelméért. A levéltárak többsége esetében az anyagi források felett az állam rendelkezik. Az államra az információs társadalom szolgáltatásokat elváró igényei hatnak, így a múzeumokhoz vagy a könyvtárakhoz hasonlóan a levéltáraknak is erősíteniük kell szolgáltatói szerepkörüket. A gyors változás a levéltáros közösséget is kihívás elé állítja. A levéltárak szerepüknél fogva konzervatívak, sosem a forradalmak mindent felforgató helyszínei. Éppen ezért a levéltáros közösség identitásából fakadó mentalitás sem változik könnyen, így az intézmények nem is alkalmasak az információs társadalom mozgásának gyors követésére. Különösen akkor nem, ha a szerepfelfogás egy hagyományosabb levéltárosi szemléletet tükröz.6 A lassabb reakcióképesség önmagában nem feltétlenül baj, hiszen a levéltáraknak a legáthatóbb változások közepette is képviselniük kell az állandóságot. A levéltár és a társadalom kapcsolatára tekintve elmondható, hogy az előbbinek szerepéből fakadóan követő magatartást kell folytatnia, át kell alakítania mentalitását, és új elemeket kell beemelnie tevékenységi körébe. Az esetleges változás során azonban lényeges, hogy a szolgáltatói szempont nem írhatja felül az értékőrző és tudományos kutatást támogató szerepet, ezért a két levéltári feladatkör nem konfrontálódhat egymással. Olyan megoldást kell találni, amelyben a kettő párhuzamosan létezhet egymás mellett. gyár levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények, 2007/1, 3-61. 60
