Jónás Róbert: Az informatika és az információs társadalom hatása a levéltárakra. Rendszerváltó, 2. (2017) 1. 57–60.
Rendszerváltó Archívum 2017/1 nyújtottak forrásbázist,1 és ez a funkció egészült ki a 20. században a kultúraterjesztéssel.2 1 A kommunista hatalomátvétel után Magyarországon a levéltárak forrásbázis szerepét erősen korlátozta a politikai rendszer, amely ideológiai okokból csak bizonyos történelemszemléletnek engedett teret, és korlátozta az iratok megismerhetőségére vonatkozó lehetőségeket is. 2 A levéltárak társadalmi szerepének változásáról lásd: Katona Csaba-Körmendy Lajos-Kerekes Dóra-Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 2005/1, 3-7. 3 Körmendy Lajos: A levéltárak filozófia- és funkcióváltozásai a 20. és 21. század fordulóján. Levéltári Szemle, 2006/2, 8. 4 A levéltárak és az informatika sokrétű kapcsolatáról lásd: Cseh Gergő Bendegúz-Körmendy Lajos-Németh István—Rádi Péter-Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 2001/1, 4-36. Ami a levéltárak és a társadalom kapcsolatát illeti, látható, hogy előbbiek a saját ritmusuknak megfelelően folyamatosan reagálnak az utóbbi igényeire. Ebben a kapcsolatrendszerben az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen egy popularizálódási folyamat ment végbe, és ez - immár más hajtóerőnek köszönhetően - folytatódik ma is. A 20. században elkezdődött popularizálódás mögött a történelem mélyebb rétegeiben meghúzódó változások állnak, amelyek átformálták az emberi társadalmat. A nyugati kultúrkörben a második világháború után lezajlott változások az individualizmus megerősödését hozták el, a szabadság eszményét állítva a középpontba. Ez a szabadságeszmény az egyén szabadságát akarta kiterjeszteni, amivel óhatatlanul is szembefordult a közösséggel. Az 1968- as párizsi diáklázadások szinte szimbólumává váltak ennek a folyamatnak, bár azokban az években számos hasonló eseménysor játszódott le másutt is. A prágai tavasz vagy a sorozatos tüntetések az Egyesült Államokban mind azt jelezték, hogy a társadalom változást követel az egyén és az állam, valamint az egyén és a közösség viszonya tekintetében. A nyugati kultúrkör társadalmaiban ma is állandó érdekellentét feszül az egyéni jogok és a közösségi érdekek között. Az egyén és a közösség közötti összeütközés számos pozitív és negatív eredményének egyike az egyén elidegenedése lett. A hagyományos közösségek, leginkább a család háttérbe szorításával az emberek elkezdték keresni „a (virtuális) kapcsolatot az elveszett közösségekkel - például a családkutatás útján.”3 Ezek az egyéni kutatások már nem a korábbi jogbiztosítást szolgálták, nem a származás okán remélt társadalmi előnyök miatt történtek. A családfakutatás volt az első olyan tömegesen jelentkező igény a társadalom részéről, amely hagyományos szerepük átgondolására késztette a levéltárakat. A 20. században lejátszódott társadalmi folyamatok, valamint az azokkal szoros kapcsolatban lévő politikai változások értékelése nem célja írásomnak. Öszszegzésként kívánom csupán elmondani, hogy az akkor végbement, minden erkölcsöt, hagyományt megkérdőjelező, és az egyént végső soron elmagányosító változások levéltárakra gyakorolt hatása vitathatatlan, de az e téren manapság zajló átalakulás mögött ma már egy új folyamat, az informatika térnyerése áll.4 Az információs társadalom korát éljük: szinte végtelen mennyiségben érhetünk el információt kényelmesen, akár otthonról is. Mára nem az információ birtoklása, hanem válogatása és elemzése vált elsődlegesen fontossá. Nem kell levéltári katalógusokat lapozgatnunk, az internet keresői azonnal megtalálják és kiadják nekünk a weben elérhető tartalmakat. Ennek köszönhetően sokak számára nem is létezik az, ami nincs az interneten. Bárki számára kinyílt a lehetőség, hogy kutasson, és ez megváltoztatta az igényeket. A levéltárak szolgáltatásait manapság igénybe vevők jelentős része nem hivatásos kutató, és nem tudományos kutatást végez. Más a viszonya az igényelt információhoz, más a célja vele. A levéltárakban fellelr.retorki.hu 58
