Fülöp Tamás: Levéltárak a tudományos kutatások szolgálatában. Gradus, 4. (2017) 1. 5–13.
Levéltárak a tudományos kutatások szolgálatában 7 által életre hívott levéltári szakfelügyelet működtetésével kapcsolatos teendőket. Levéltár- és történettudományi kutatásokat végez a levéltári anyag felhasználásának elősegítése céljából, közzéteszi a kutatás eredményeit, részt vállal az általa őrzött iratanyag publikálásában. Igény szerint az őrizetében lévő levéltári anyagról hiteles másolatot vagy tartalmi kivonatot ad ki. A társadalmi igények változásával és a fenttartói elvárásokkal összefüggésben változatos módon elősegíti a levéltári anyag oktatási és közművelődési célú felhasználását, valamint a levéltári tevékenység megismertetését. Mint az a fent leírtakból következik, a Magyar Nemzeti Levéltár alapfeladatai – az intézmény adottságaiból, valamint az általa őrzött kulturális javak mennyiségéből és jellegéből eredően – az írásos és egyéb (fényképek, hang és filmfelvételek, videoanyagok stb.) formában fennmaradt magyar nemzeti kulturális örökség gondozásán, feldolgozásán és kutathatóvá tételén túl a 21. században új területekre is kiterjednek. A modern levéltárakkal, és így a Magyar Nemzeti Levéltárral és megyei tagintézményeivel szemben is döntő elvárás, hogy alapfeladataik ellátása mellett egyfajta közművelődési és tudásredisztribúciós centrumként, kutatásmódszertani- és tudásközpontként, illetve távoli hozzáférést is biztosító információsbázisként funkcionáljanak. 3. A levéltárak szolgáltatásai, a szolgáltató levéltár koncepció A levéltárak egyik alapvető feladata a kutatók és ügyfelek számára történő adatszolgáltatás.[4] E tevékenység egyrészt a közigazgatási célú, jogbiztosító szerepkörrel rendelkező adatok, információk átadását jelenti magánszemélyek, jogi személyek és hivatalos szervek felé. A levéltárak az ügyfélszolgálati munka során, jogbiztosító szerepkörrel, területi illetékesség alapján magánszemélyek (állampolgárok) és hivatalos szervek (közigazgatás területi szervei, jogszolgáltatás területi szervei, állami vállalatok, önkormányzati és állami intézmények) felé közvetlenül szolgáltatnak adatokat. Az ilyen típusú adatszolgáltatások körébe tartozik például a második világháborús hadikárpótlások ügye, amely a 2015-2016. év folyamán nagyon jelentős feladatot rótt a megyei levéltárakra. * Az információszolgáltatás másik fő formája a levéltárak által őrzött maradandó értékű (történelmi jelentőségű) dokumentumokból a kutatók és tudományos intézmények felé történő tájékoztatás és adatszolgáltatás. E feladatkörében eljárva a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményei (az Országos Levéltár és a 20 megyei levéltár) a jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak megfelelően kutató- és ügyfélszolgálatot tartanak fenn. A Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményei országosan összesen 46 helyszínen működtetnek kutatószolgálatot, a 2015. évi adatok alapján a regisztrált levéltári kutatók száma meghaladta a 7.300 főt, míg a kutatási esetek száma elérte a 36.500-at.[5] A levéltári kutatószolgálati tevékenység egy jelentős része napjainkban az ismét igen népszerű családkutatások segítését jelenti, míg másik, arányában kisebb része a tudományos kutatások támogatására irányul. A levéltári integráció egyik fontos eredménye, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár kutató- és ügyfélszolgálati tevékenysége – a jogszabályi megfelelésen túl – ma már egységes szabványok és szakmai eljárásrendek alapján zajlik. A levéltárak szolgáltatási tevékenységének minőségét alapvetően meghatározza a kutatótermek infrastrukturális ellátottsága, ezért is számított komoly előre lépésnek, hogy egy pályázatnak köszönhetően a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményeinek közönségszolgálati és kutatótermei 2015 folyamán megújultak. A modern levéltári szolgáltatások ma már elsősorban olyan multifunkcionális terek (kutatóterem, kiállítótér, konferencia- és rendezvényterem) * 2015. július 4 -én hatályba lépett a 2015. évi CIV. törvény, amely a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításával anyagi támogatást kíván biztosítani mindazoknak, akiknek férje, édesapja 1938. november 2-a és 1945. május 9 -e között a volt mag yar királyi honvédség és csendőrség kötelékében szolgált, függetlenül állományviszonyától és rendfokozatától, és attól a ténytől, hogy az 1947. február 10-én aláírt Párizsi békeszerződés következtében mely ország állampolgárává vált. A törvény módosításáva l az Országgyűlés jelentős mértékben kiszélesítette a hadigondozotti jogosultságot a jogszabályi feltételeknek megfelelő volt hadiárvák, volt hadigondozott családtagok, volt hadigyámolt magyar állampolgárok részére. A hadigondozotti ellátás iránti igényt az állampolgároknak a lakóhely szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál kell előterjeszteni. Az igényjogosultság megállapításához szükséges dokumentumok beszerzése érdekében az állampolgárok és a közigazgatás helyi szervei a Magyar Nemzeti Levéltár területileg illetékes tagintézményeihez irányították az ügyfeleket. Mindez a szervezet szintjén több ezer ügyfélszolgálati megkeresést jelentett. Az igényjogosultság megállapításához szükséges dokumentumok felkutatása jelentős terheket rótt a megyei levéltárakra és az Országos Levéltár 1945 utáni kormányszervek főosztályára, ugyanis minden egyes ügy kiterjedt, önálló levéltári kutatást igényelt.
