Fehér Csaba: Két felmérés – két eredmény. A Magyar Nemzeti Levéltár és Budapest Főváros Levéltára elektronikus adatvagyon felmérésének eredményei és tanulságai. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 7–20.
Fehér Csaba ző jelölhető meg: forráshiány; fel-felmerülő technikai problémák; illetve az ügyviteli szempont elmúltával az érdek kiesése. Konvertálással mindazonáltal az iratképzők közel felénél (BFL) találkozunk (MÓL 46%). Általában az eljárás 100%-os sikeréről számoltak be, bár kivételes esetekben 5—10%-os adatvesztést elismertek, amit kézi javítással korrigáltak. Leggyakrabban külső cégek, vállalkozók végezték a munkát. Az iratképző szervek ezért nem is rendelkeznek tapasztalatokkal. Az eljárással kapcsolatos legjellemzőbb hozzáfűzni valójuk az volt, hogy az meglehetősen forrásigényes. Iríonlapokkal az iratképzők kivétel nélkül rendelkeznek. A fő különbség, hogy az közvetlen eléréssel, avagy a központi honlapon, a felettes szerv szerverén, illetve felületén keresztül egy linken férhető-e hozzá. Üzemeltetésüket központilag vagy vállalkozóval, ritkábban helyi rendszergazdával végzik. Jobbára üzemeltetési mentéseket folytatnak, az archiválás elenyésző. Gyakori a statikus honlap megjelenés. Az iratképzők többsége esetében élénk érdeklődés mutatkozik a tárhely-szolgáltatás (eirattár) iránt (MÓL — 54%) Elismerik annak nyilvánvaló előnyeit: ingyenesség, katasztrófatűrő rendszer, adatvédelem és adatbiztonság. Felmerültek ugyanakkor kétségek a későbbi költségek, az adatvédelem és adatbiztonság, valamint a sebesség kapcsán. A tanulmányok hasznosulását tekintve megállapítható, hogy a vállalkozókkal együttműködő levéltárosok új módszertani eszközök alkalmazását sajátíthatták el a gyakorlatban, s a munka során a szervdossziét és a szervnyilvántartást is kiegészíthették A felmérés rávilágított néhány problémára is, mint például az e-iratformátumok szabályozatlansága, a konvertálás, a migrálás, az informatikai háttér, az archiválás helyzete. Friss információkhoz juthattunk az iratképzőkről, a hivatalos megbeszélések, egyeztetések során pedig tudatosodott a levéltár szerepe, jelentősége. Úgy véljük a vizsgálatok eredményeként a levéltárak számára levonhatók a legkézenfekvőbb következtetések. Egy efféle felmérés önerőből jelentős erőforrást tesz szükségessé, szinte a teljes szakembergárda összehangolt munkáját igényli. Rendkívül időigényes, legalább két-három havi munkafeladat. Ehhez járul még, hogy 2-3 évente újabb felmérés lefolytatása szükséges, ami nemcsak a kontroll miatt fontos, hanem azért is, mert az informatika tovább fejlődik, az e-irat gyarapodása, a szervek átalakulása és megszűnése folytán a korábban gyűjtött adatok frissítésre szorulnak. Pontosabb meghatározásra vár továbbá az elektronikus iratok maradandó értékének köre, fogalma és mennyisége. Zárszó gyanánt talán megállapíthatjuk, hogy a levéltárosi munka területén is paradigmaváltásnak lehetünk tanúi: papír alapú helyett lassanként átkerülünk az elektronikus iratok világába, s az eddigi kommunikációs partnerek célcsoportja is megváltozik: az irattárost egyre inkább az informatikus váltja fel. 20
