Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.
bővített kiadás 2001-ben lát napvilágot, várhatóan ekkor kerül az egész anyag internetre is. A fentieken kívül még számos kisebb adatbázis létezik a magyar levéltárakban, ezek lehetnek hasznosak, de mivel szeparáltak, általuk nem érvényesülhet az informatika lényege, az integráció, ami megsokszorozza az adatok hatásfokát. (A térképnyilvántartó rendszer a levéltárak összefogásának ígéretét hordozza, a DL-DF adatbázis pedig óriási adattömege miatt megkerülhetetlen — ezért emeltük ki szeparált voltuk ellenére az áttekintésünkben.) Láthattuk, hogy az adatok integrálásának igényével csak a fond- és állagnyilvántartásra épülő két rendszer, a Fond-X és a Registrum lép fel. Azok az adatbázisok, Amelyek az integrált rendszeren kívül maradnak, csak korlátozottan töltik be a funkciójukat, ha pedig sok van belőlük, akkor egyenesen veszélyeztetve van a hosszú távú fennmaradásuk. Nem vettük számításba azokat a levéltári segédleteket, melyek szövegszerkesztővel készültek — számos ilyen van, sok levéltáros számára ezek jelentik az elektronizálás csúcsát —, melyek legfeljebb a gyors javítást és nyomtatást segíthetik, de adatbázisként szóba sem jöhetnek. Nem beszéltünk — mert nem érdemelnek említést — a látványos, félig kész projektekről, melyek különféle hangzatos címek alatt futnak, de mintaadatokon túl valószínűleg soha nem jutnak, és végül használhatatlan illusztrációk maradnak. (Ezek némelyike még az internetre is fölkerül.) Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az őrzött iratok adatainak elektronikus feldolgozása iránt a közlevéltárak többsége megdöbbentő közönyt mutat. Csak néhány intézmény tud eredményt felmutatni, de közülük csak kettőnél lehet tudatosságot és tervszerűséget látni. Az okok visszaköszönnek: szakmai hiányosságok, a levéltári informatika meg nem értése, koncepció hiánya. Inkább a statisztikai nyilvántartás, mint a szakmai adatfeldolgozás kategóriájába tartozik a MOL által működtetett egységes számítógépes statisztikai rendszer (MOLStat). A '90-es évek közepe óta működő rendszer jelentősége elsősorban abban áll, hogy a köz- és a nyilvános magánlevéltárak évről-évre egységes számítógépes rendszerben küldik meg az adataikat a nemzeti levéltárnak összesítés és publikálás céljából. 4.2.2. Digitalizálás6 A manapság olyan divatos digitalizálás terén a magyar levéltárak még a kezdő lépéseket is alig tették meg. A digitális másolatok több szakmai problémát vetnek fel: nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek, a másolás során gyakran erős fény és fizikai hatásnak vannak kitéve az iratok, kétséges a másolatok hitelessége stb. Másrészről viszont hatalmas előnyt is kínálnak: tetszés szerint sokszorosíthatók és rendkívül sokoldalúan kommunikálhatok. A levéltári iratok digitalizált (fakszimile) másolatainak megvan a helyük a levéltárakban: adatbázissal összekötve (másként fogalmazva: rendszerbe illesztve) rendkívül hatékony eszközként szolgálhatják a kutatást, CD kiadványként pedig viszonylag olcsó és rugalmas publikálási lehetőséget kínálnak. A Történeti Hivatal Levéltára két éve készít nagy számban digitális képeket mikrofilmről és eredeti iratokról elsősorban azzal a céllal, hogy ezáltal kivonja az eredetit a 6 A digitalizálásról egy másik munkabizottság készített részletes jelentést Digitalizálás a levéltárakban címmel, a téma részletes kifejtését lásd ott. 22
