Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

[freemail, index, yahoo stb.] címeken folyik a levelezés.) A MOL önálló levélszerverrel és e-mail-szolgáltatással rendelkezik. Az internet-hozzáférés általában a Hungarnet Egyesület útján biztosított, azonban nincs kialakult gyakorlat arra, hogy mire lehet vagy kell használni a világhálót. Néhány levéltár rendelkezik saját honlappal, ezeket általában nem szakcégek, hanem egyes levéltári dolgozók lelkesedése hozza létre, tartja karban és fejleszti. Az internetes információ-szolgáltatás változatos mélységű. A honlapokon többnyire csak címeket, telefon- és telefaxszámokat, nyitvatartási időt, a dolgozók neveit, az intézmény rövid történetét, esetenként kiadványainak bibliográfiáját találhatjuk meg. Valódi adatszolgáltatást csak kevesebb, mint tíz intézmény ad, de ott is eléggé vegyes a kép. Részleges fondjegyzékkel (évek óta) megelégszik két levéltár, teljes fond- és állag-jegyzéket hatan szolgáltatnak. Ezen túlmutató, fond-állagadatnál részletesebb adatszolgáltatásra csak a MOL és Györ-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára törekszik, bár ez utóbbinak az adatállománya eléggé töredékes. Valódi, on-line böngészési, keresési és listázási funkcióval ellátott adatbázist egyedül a MOL működtet, a többiek vagy egyszerű szövegfájlt, vagy strukturált HTML fájlokat alkalmaznak. Az internetet tükörnek is tekinthetjük, ami jól mutatja a magyar levéltárak informatikai és szakmai helyzetét. A szakmai háttérről eddig csak érintőlegesen beszéltünk, pedig ez mindennek az alapja: ha egy levéltárnak nincs kiérlelt anyagstruktúrája, rendezett iratanyaga, érvényes fond- és állagjegyzéke, leltárai, repertóriumai és egyéb segédletei, akkor nincs mit „számítógépesíteni", interneten kommunikálni. Sok levéltárnál ezek jelentik a legfőbb problémát. A honlapok kis száma, a létezők igénytelensége (tisztelet a kivételeknek) ezen túl jól illusztrálja azt a fentebb tett megállapítást, hogy a magyar levéltári vezetők többsége nem érti a levéltári informatika lényegét és jelentőségét. 4.2. A levéltári anyag elektronikus feldolgozása 4.2.1. Adatállomány-építés A levéltáraknak létkérdés a megfelelő nyilvántartás és kutatói tájékoztatás. Hihetetlenül adatgazdag forrásokat őriznek, ezek azonban nagyon bonyolult struktúrába rendeződnek, ezért mind a nyilvántartásuk, mind a kiaknázásuk körülményes, ráadásul az egész állomány állandóan gyarapszik (tehát az adatok egy része folyamatosan avul) — summa summarum, az adatok számítógépes feldolgozása több mint kézenfekvő lenne. Mindezek ellenére nagyon szerények az elmúlt évtizedben elért eredmények. A legalapvetőbb kutatói segédlet a fond- és állagjegyzék, ami rögzíti az iratanyag struktúráját, ugyanakkor az adatai a belső fondnyilvántartásban is felhasználhatók. Logikus, hogy a levéltárak először ezt a segédletet-nyilvántartást próbálták gépesíteni, több levéltárban az első kísérletek még a '80-as években indultak. Tíz év után két rendszer maradt használatban, a Magyar Országos Levéltáré (Fond-X nevű) és a Budapest Főváros Levéltárában kifejlesztett. A MOL még 1998-ban kidolgozott egy információs rendszer-koncepciót, és az adatbázis-építés ennek alapján történik, felülről lefelé. Az adatok állagszintig lemenőén már évek óta teljesnek mondhatók, az adatfrissítés is rendszeresen történik, a munkaszobák-20