Breinich Gábor: Műfajváltás, rendszerváltás? - Budapest Főváros Levéltára informatikai döntéseiről. In: Horváth J. András (szerk.): Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére. Budapest–Salgótarján, 2008. 515–525.
MŰFAJVÁLTÁS, RENDSZERVÁLTÁS? - BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA INFORMATIKAI DÖNTÉSEIRŐL Az informatika - miként egyéb szakterületeken is - a levéltárak esetében is a huszonegyedik század elejére a szakmai tevékenység megkerülhetetlen részévé vált, s új távlatokat nyit a levéltárosok előtt. Megoszlanak azt illetően a vélemények, hogy csak új eszközről van-e pusztán szó, miként korábban a fotó vagy a mikrofilm esetében, amely technikai újdonságok annak idején komoly várakozásokat ébresztettek és „forradalmi" megújulást ígértek, ám mégsem váltották valóra e reményeket -, avagy valóban erjedőben van valami újszerű, a szakmát átformáló változás. A régi „levéltáros versus történész" vita, vagyis az a dilemma, hogy a hagyományos levéltári feladatok ellátása: rendezés, segédletkészítés, az iratátvételi feladatok, és a többi, elsődlegesek-e, avagy a történettudomány művelése, amely utóbbi szempont mellett érvelők úgy vélik, hogy az iratok test „közeliségéből" adódó kutatási előnyök kihasználása elsőbbséget kell élvezzen a szakmai tevékenység során -, mára lecsendesült és helyét egy új „ellentétpárnak" adta át.1 Felbukkant a szakmai közvéleményben a levéltári iratanyagot jószerivel nem is ismerő, a számítógép monitorja mögé bújó neofita „informatikamegszállott" levéltáros alakja, s ellentéte: a számítástechnikai eszközöktől viszont elzárkózó, konzervatív levéltáros polcok között bolyongó sötét árnya - a két új szerep.2 Nyilvánvaló, hogy az új technikai lehetőséghez kötődő túlzott várakozások, az új lehetőségek iránti lelkesedésből fakadó kiforratlan próbálkozások, illetve az ismerethiány miatti bizalmatlanságból és óvatosságból származó súrlódások elkerülhetetlenek, amelyek ugyanakkor nem lehetnek meghatározó jelentőségűek. A jórészt már lezajlott, s a még folyó viták jól érzékeltetik a szakmai közérzet változásait, a társadalmi elismertség megszerzésére irányuló törekvéseket, az új kihívások érzékelését és a körülöttük zajló konfliktusokat, s eredményüket tekintve nem nevezhetjük őket igazán megtermékenyítő ha-1 Az évekig hullámzó vitának lényegi, történeti okaira pontosan világít rá Borsa Iván az Identitászavar és levél tárosképzés című írásában. BORSA 2001. 2 A jelenségre Lakos János hívta fel a figyelmet A levéltárak új világa Megjegyzések A levéltárak helye az információs társadalomban ... című tanulmányhoz fűzött vitaírásában. LAKOS 2001.
