Bácsa Imre: A számítástechnikai adathordozók archíválása című kutatási téma zárójelentése. Rövidített szöveg. Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. 13–18.

Magyarország Mohács előtti történetének levéltári adatbázisa Előtörténete még a romantikus korszakra nyúlik vissza. Dr. Borsa Ivánnak, a Magyar Országos Levéltár azóta már nyugalmazott főigazgató-helyettesének volt kedvenc ideája, hogy számítástechnikai módszerekkel dolgozzuk fel a Mohács előtti okleveles anyag bizonyos adatait. Az ötlettel a számítástechnikaalkalmazási koncepció kialakításának idején, 1982-ben kezdtünk komolyain foglalkozni. A dolog elsősorban azért látszott akkor kézenfekvőnek, mert mind a diplomatikai gyűjtemény (DL), mind a diplomatikai fényképgyűjtemény (DF) rendelkezett olyan, gyakorlatilag teljes segédlettel, az időrendi mutatólapokkal, amelyekben az adatok számítógépes feldolgozásra alkalmas formában adva vannak, és már csak kevés további előkészítést igényelnek. Ezt az elgondolást 1982—1983 folyamán 'minden oldalról alaposan megvizsgáltuk. A magyar középkor legkülönbözőbb szakértőivel, minden rendű és rangú leendő felhasználóval konzultáltunk, végül a kérdést intézményi vitára bocsátottuk, amelyen levéltárunk valamennyi érintett dolgozóján kívül jó néhány neves történész is részt vett. Az előzetes konzultációk és a vita nyomán, amelyeknek fő szervezője Borsa Iván volt (azóta is tevékenyen közreműködik a gyakorlati megvalósításban), az első elképzelés lényegesen módosult. Több oldalról felmerült ugyanis az a kívánság, hogy ha már egyszer foglalkozunk bizonyos típusú okleveles adatok számítógépes feldolgozásával, vonjuk be ebbe a feldolgozásba az időrendi mutatólapokon kívül az oklevélregeszták adatait is. Az oklevélregeszták adatai számítógépes információs rendszerbe foglalásának valóban korszakos jelentősége lenne a magyar középkor kutatásában. így azonban az eredetileg elképzelt feladatnak a jellege és a nagyságrendje, ergo a végrehajtás határideje is megváltozik. Van azonban már készen mintegy 60 000 olyan regeszta, amely információtartalom szempontjából az igényeket kielégíti, további egy-két tízezer regesztát különböző publikációkból össze lehet gyűjteni, a hiányzókat meg majd évről évre, remélhetőleg az eddigieknél nagyobb ütemben, elkészítjük és adataikat a rendszerbe pótlólag bevisszük. Végül ennél a felfogásnál maradtunk, és elhatároztuk egy olyan adatbázis kiépítését, amelybe bekerülnek a jelenlegi diplomatikai gyűjtemény és a diplomatikai fényképgyűjtemény (a kettő együtt mintegy 300 000 oklevélszöveg) regesztáinak adatain kívül minden, 1526. augusztus 29. előtt keletkezett, a történeti Magyarországra vonatkozó (hungarica-jellegű) oklevél adatai is. A feladat tehát egy 100 Mbyte nagyságrendű adatbázissal számol. 1983-ra készült el a rendszerterv, amelynek értelmében a rendszer a következő típusú adatokat tartalmazza: 1. Sorszám 2. jelzet, 3. keltezés. 4. nyelv, 5. fennmaradási forma, 6. megjegyzés, 7. régi jelzet (proveniencia), 8. kiadó, 9. címzett, 10. kedvezményezett, 11. egyéb személyek, 12. irattípus, 13. jog, 14. keltezesd hely, 15. egyéb említett helység, 16. földrajzi név, 17. állat, 18. növény, 19. kultúra, 20. pénz, 21. mérték, 22. kereskedelem, 23. politikai történeti adat, 24. katonai adat, 25. magyar szó („vulgo"), 26. nemzetiség, népcsoport, 27. egyháztörténeti adat, 28. kancelláriai jegyzet, 29. publikáció, 30. átírás helye. A rendszer szükség esetén további adattípusokkal is bővíthető. Az itt helyszűke miatt egyszavasán közölt adattípusok a regeszták gyakorlatilag teljes információtartalmát kimerítik. Az adatbázis kiépítéséhez szükséges programdokumentáció az UNESCO által kifejlesztett CDS/ISIS elnevezésű programcsomag. Ennek alkalmazásáról a Magyar Országos Levéltár 1983-ban szerződést kötött az UNESCO-val. Egyidejűleg együttműködési kapcsolatba léptünk a MTA Történettudományi Intézetével, mint az információs rendszer legfontosabb felhasználójával. Ugyancsak 17