Bácsa Imre: A számítástechnikai adathordozók archíválása című kutatási téma zárójelentése. (Rövidített szöveg). Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. 48–56.

második szintje a kérdőíveken közölt adatok összessége. Ez a hatalmas menynyiségű információ számtalan szempont szerint dolgozható fel, részben hagyományosnak tekinthető manuális eszközökkel, részben a számítástechnika igénybevételével. Az adatállomány harmadik szintje a feldolgozó munka nyomán megjelent KSH jelentések. E forrástípus a történettudomány számára alapvető, de a jelentések egy nagyobb része nyilvános, könyvkiadó által publikált, így nem tartozik természetesen a levéltár ható-, illetve gyűjtőkörébe. A három szint közül értelemszerűen csak a második szintet vizsgálta. Ezen a szinten az adatállományokkal végzett műveleteket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a KSH archiválási rendszeréhez a levéltár nem tud hozzátenni a maga szempontjai alapján semmit. A KSH számítástechnikai adathordozókra vonatkozó őrzési előírásai olyan sokirányú összefüggéssel számoltak, és ebben olyan fontos szerep jutott a levéltári aspektusokból legfontosabb történeti szempontoknak, hogy a levéltár beavatkozására véleménye szerint nincs szükség. 3. A levéltári illetékességbe tartozó rendszerek csoportjából a téma fontossága és számítástechnikai szempontból speciális volta miatt önálló témává emeltük ki az adatbankok problémáját. Ebben a témakörben két tanulmány készült. Póti Imréné tanulmányában elsősorban az adatbankok archiválásának elméleti kérdéseivel foglalkozik. Konkrét vizsgálatát a KSH-nál és a Pénzügyi Számítástechnikai Intézetnél (PSZTI) végezte. Dolgozata a KSH rendszerét számítástechnikai oldalról írjia le. Ezt elemezve arra a következtetésre jut, hogy a levéltári archiválás gyakorlatának a kialakításához célszerű tanulmányozni ezt a rendszert és az alábbi fontos következtetéseket vonja le: „A KSH adatbázis-rendszerében tárolt adatok felhasználásához a jelenleg működő lekérdezési lehetőségektől függetlenül is biztosított az adat-visszanyerési lehetőség, mivel az adatbázisok tartalma mágnesszalagon tárolt file-okban rendelkezésre áll. Ezzel egyszerűen megoldódik az a sok esetben megoldhatatlannak látszó probléma, amelyet a jelenlegi hardware-software környezet megváltozása okoz." Javaslatának lényege, hogy az adatbázisok archiválásának központi szabályozása, nyilvántartása a következő főbb tevékenységekre terjedjen ki: — adatbázisok dokumentumainak archiválása, — központi meta-adatbázisrendszer kialakításának szabályozása, — adatbázis file-ok archiválásának szabályozása. Ferenc László tanulmánya elemzi a számítógépek legutóbbi időszakban bekövetkezett minőségi fejlődését: — az on-line hozzáférés általánossá válása, — a nagy, 1—8 Mbyte memória, 1—4 Gbyte lemezkapacitás a nagyszámítógépeiken, ezekre alapozott új software, — nagyszámú (olcsó) személyi számítógép (IBM-PC) felhasználása, újabban hálózatban is. Felhívja a figyelmet a számítógépek alkalmazásának új sajátosságaira: — az adatfelvétel sokszor automatikussá (pl. vonalkódok gépi leolvasása, mérésadatgyűjtők, stb) vagy közvetlen képernyőssé vált, — a közvetlenül felvett adatok (feldolgozás, tárolás előtti és utáni) továbbítása is számítógéppel történhet, — az adatok gépi feldolgozása fokozatosan kiszorít minden manuális munkát és terméket, egyrészt a költségek csökkentése, másrészt a hosszabb távon megtérülő szakmai előnyök miatt, — az adatok archiválása az on-line, hálózatos rendszereknél technikailag is bonyolultabbá válik. 51