Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Segédletek

Segédletek Irattári segédletek Mielőtt a levéltári Segédletek különböző fajait ismertetnénk, ismernünk kell azokat a segédleteket, amelyeket az iratoknak a levéltárba való jutása előtt az anyagban való tájékozódás céljából az iratképző szervek készítettek. Rendezés, de még az iratok közötti rend fenntartásoséin képzelhető el, s nem is lehe ts éges segédletek hiányában. Nemesik az ügyvitellel, hivatalszervezettel biró iratképzőknek volt szükségük hatáskörük és működésük kifejtése során a saját ügyvitelükben kolábban keletkezett iratokra, hanem családok, testületek és intézmények sem lehettek meg a birtokukban levő iratanyagban való tájékozódás nélkül. Tehát mind az ügyvitellel biró hivatalszervek, mind pedig a természetes és jogi személyek iratanyagához segédletek készültek. A királyi kancellária által a XV. századtól vezetett úgynevezett Királyi Könyvek bizonyos fokig éppúgy tekinthetők segédleteknek, mint a hiteleshelyek protocollumai, amelyeket az iratok jellege szerint külön-külön kötetekbe foglaltak, /Passiók, attestatumok, inquisitio, metalia stb./. A XVI.. században, Mohács után megjelenő hivatalszervak különböző segédlettipusokat honositanak meg. A legtöbb helyen a felsőbb helyről beérkező iratokat lemásolják, esetleg kivonatokat készitenek róluk, a többi iratról csak néhol készitenek lajstromot és nagyon kezdetleges mutatókat, amelyek csupán keresztneveket, általános fogalmakat, kincstári birtokok neveit ölelik fel, de hiányoznak belő-