Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

A levéltárrendez és kérdése éppen az abszolutisztikus uralkodók elgondolásainak visszahatásaképpen kerül be a. felvilágosodás korának irodalmába, amely a világ uj berendezését hirdetve, az iratokat is az elképzelhető tárgyak logikus rendszerezése utján tárgyszerinti sorozatba kivánta összevonni, Igy azután az ancien regime-nek a párizsi központi levéltárban Összevont hatalmas anyagát a levéltár első igazgatója, Camus, racionális rendszerbe, az ABC betűivel megjelölt tárgyi csoportokba osztotta. Ez a rendszer - a tárgyi elv, methode par matieres, amit a pertinencia elvének is nevezünk - a XIX. századelső felében általánosan elterjedt, s benne egyre inkább esetleges és kérészéletű szempontok érvényesültek. Hatását mutatja, hogy mikor a Magyar Országos levéltár felállításának tervét 1872-ben egy ankéton tárgyalták, a begyűjtendő iratanyagot "a nemzeti élet egyes ágazataidnak megfelelően 10 "főszak"-ra /bel- és külpolitika, jogügy, hadügy, közművelődés, egyház, közigazgatás, pénzügy, család, nemzetgazdaság/ akarták beosztani, A "tárgyi elv" tarthatatlanságát a gyakorlat álltatta meg, s roaga a történettudomány is kárát vallotta, Miután a tudományok terén az organikus szemléletmód mindinkább érvényesült, a levéltárakban is meglátták a bennük rejlő organikus elemet és a levéltári iratanyagot többé nem az iratuk egyszerű csoportjának, hanem genetikus képződményeknek, fejlődés eredményeképpen létrejött szerves produktumoknak minősítették. Buohatel francia pénzügyminiszter 1841-ben a departamentek iratanyagának rendezésére kiadott utasításban szögezte le elsőnek, hogy a különböző iratképző szervek anyagát a levéltári fondók tiszteletbentartásával /respect des fonds/