Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

Hazánkban először 1929-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumbaa vezették be a t3zedes—rendszer egy formáját. Minden ügyirat törtszámmal kifejezett iktatószámában mind a számlálóban, mind a nevezőben kötőjellel elválasztott két—két szám van- A számláló első száma a közigazgatási egység jelzőszáma /nagyobb ügykör/, a második pedig az ügykezelés szempontjából megkülönböztethető kisebb egység száma, /kisebb ügykör/. A nevezőben az iratnak a számlálóbon kifejezett közigazgatási egységben kapott sorszáma és az évszám található* E rendszer mindössze három évig volt érvényben, azután visszatértek a régi alapsá,mos rendszerhez, mégpedig a számkontingensekkel dolgozó osztályiktatáshüz. Azirattárban azonban ettől az időtől kezdve vezérszavak szerint csoportosítva helyezték el az iratokat. Később ezt a rendszert finomították, s személy-, helynevek és vezérszavak szerinti csoportokat alakitattak ki, s az azonos személy, hely vagy vezérszóhoz tartozó iratokat borítólapban növel" vő számiendben helyezték el. Ha egy vezérszó alá tul sok irat jutott /például egyetem/, akkor ezt tovább tagolták /Budapest, kzeged, Miskolc/, s ha még e tagolódás ellenére is tul sok irat jutott egy-egy csoportba, e tagolódást is tovább folytatták /például felvétel, ösztöndíj/. Közigazgatási számrendszer 1945 után a bürokratizmus elleni küzdelen jegyében született meg a közigazgatási számrendszer nevet viselő ügyviteli és irattári rends melyet Botár Olivér dolgozott ki, s 1949-ben országos érvénnyel vezettek be. A rendszertől nagymérvű munkaerő megtakarítást és az ügyvitel egyszerűsítését váorták. Csakhogy a rendszer nem épült