Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

no&<oriórü

r

«a<

1

*k- Zonzev**3. ás-* -rjárás keretében a kísz-AxpA* bó'rt felpuhítják és kisimítják. Kivánc^o" cteonban., hogy ezután a pergament ne hajtsuk ismét össze, hanem az oklevelet kiteritve tároljuk. A függő viaszpecsétek fokozott óvatosságot igényelnek. Vigyázni kell, hogy a pecsét ne ütődjön szilárd testhez, ne sérüljön neg. Helytelen azonban a pecsétet zsákba varrni, megfosztani természetes körülményeitől. Az eltört pecsétet a restaurátor összeilleszti az elveszett darabokat pedig más szinü viasszal pótolja. A formahü pecsétmásolatok minden szempontból kielégitik a-kutatási igényeket, s elkészítésükkel az- eredeti oklevelek nagyfokú védelmét szolgálják. A másolatok elkészítése előtt a pecsétet letisztítják, felületi hiányait pótolják, majd szilikonkoucsukból negatív másolatot készitenek. Ennek felhasználásával az után t ets zé 3 szerinti mennyiségben készíthető formahü másolat. Irodalom: G.A.Belov-A.J.Longina-K.G.Mitjajev—W.R.Prokopenko: A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban. Levéltárak Országos Központja, Budapest, 1960. 175. sk.l. /XII. fejezet/ Borsa Iván: A technika fejlődése és a levéltárak. Levéltári ,Közlemények, 1963. /XXXIV./ évf. 163.- sk.l, Borsa Iván: Mikrofilmpublikáció, Levéltári Közlemények, 1968. /XXXIX./ évf. 177. sk..l, Borsa Iván: 'Beszámoló az I. nemzetközi reprográfiai kongIla Bálint: A mikrofilm a levéltárban. Levéltári Közlemények, 1959. /XXX./ évf. 16.- sk.l. resszusról. Levéltári Szemle, 1964. /XIV./