Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

ben mozgathatók ; elhelyezhetők, nint a terjedelmes, súlyos iratcsomók. Ma már olyan felvevőgépek is vannak, amelyek térképek­ről, tervrajzokról 9x12 nagyságtól a 43x50 nagyságig terje­dő felvételeket tudnak készíteni, s igy a terjedelmes, ne­hezen kezelhető, s éppen ezért könnyen rongálódó eredeti i­ratok védelme is biztositott. . áz Országos Levéltár az 1930-as évektől kezdte meg a mikrofilmezést részben hazai, nehezen hozzáférhető családi levéltárakban, amelyek közül nem egy a második világháború során szétszóródott, elpusztult, de legalább a meghiányo­sult, részben pedig a Felvidéken, elsősorban hiteleshelyi levéltárakbon, de városi és családi levéltárakbanis, ame­lyek közül szintén nem egy pusztult el a második világhábo­rú idején. Sajnos, eleinte csak meghatározott témákra vonat­kozóan folytak a felvételezések, s csak esetlegesen vették fel egész fondok, levéltárak anyagát. A harmincas évek vé­gétől változott meg a felfogás, miután bebizonyosodott, hogy a tematikai fényképezésnél - a válogatás időigényes munkája következtében - kifizetődőbb az adott teljes anyag filnrevé­tele, A felvételezés az akkor használatos, kétméteres filmek­kel dolgo ó Le iára gépekkel történt, s a filmkockák használa­ta osak kinagyitás révén volt lehetséges. Az Országos Levél­tár az első nagytóljesitnényü Micro Jumma gépet - amely 30 méteres tekerccsel működött - 1949-ben kapta. A mikrofilmet felhasználják a nem nyomtatott és nem sok­szorosított levéltári segédleteknek szélesebb körbon való használhatóvá tételére, s a legujiabban a mikrofilm publi­káció is tárt hódit. Lezárt állagokat vesznek ugyanis film­re, s az ezekről készült filmmásolatokat eladják. Amerikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom