Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Katona Márta: Személyi fondok

azonban iratanyagában kapott helyet külön csoportként (állagként) az ellenforradalom idején, valamint a KISZ megalakulásáig létrejött ifjúsági szervezetek fennmaradt töredékes anyaga is.] A fond időhatárai: 1956— 1982. A fond tartalmazza a KISZ Szervező Bizottságának 1957. évi ülésanyagait, a kongresszusok szó szerinti jegyzőkönyveit, előterjesztéseit, határozatait és a meghívottak névsorát. A központi választott vezető szervek: a Központi Bizottság, az Intéző Bizottság és a Titkárság üléseinek jegyzőkönyveit, előterjesztéseit és határozatait ülésenként külön őrzési egységekben 10 éves irattári őrzés után adják át, az egyes napirendi pontokhoz készült előterjesztésekhez az átadás-átvételi jegyzék mellékleteként iratonkén ti jegyzék készül. Az apparátus iratai (jelentések, munkatervek, javaslatok, információk és az ehhez kapcsolódó levelezés) öt éves irattári őrzés után került a Központi Pártarchívumba. A KISZ-fond iratai között külön csoportként (állagként) elhelyezett 1956—1957-ben alakult és megszűnt ifjúsági szervezetek — a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MAFESZ), a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség (MAFISZ), az Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) és a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége (Diákszövetség) — működése során fennmaradt írásos anyagok, esetlegesek, hiányosak, töredékesek, mennyiségük csupán néhány iratcentiméter. A KISZ fondjában végzett rendezési munka 1979-ben a szervezet felépítésének megfelelő csoportok (állagok) kialakítására korlátozódott. Az apparátus iratainak levéltári rendje: kronológia (évenkénti tagolás), azon belül struktúra. A KISZ Központi Bizottsága 1979-től tematikus irattározási rendre tért át és ezzel egyidejűleg már az 1978-as iratait is ennek megfelelően átrendezte. A KISZ iratait kezdettől fogva irattári rendben vettük át, s ez a tematikus rendszerre való áttérés után is így történik. A KISZ-fond segédletei az irattárban készített átadás-átvételi jegyzékek, amelyek az 1957—1959. évitől eltekintve részletes, iratonkénti leltárak. A Magyar Úttörők Szövetsége iratait a MADISZ, a DISZ és a KISZ irataival együtt vettük át, s azok ma is e szervezeteknek a fondjaiban találhatók. A NÉKOSZ-dokumentumok gyűjteménye (a szerves fond az Országos Levéltárban megsemmisült) 1976-ban, a szakérettségis tanfolyamok gyűjteménye 1988-ban került archívumunkba. KATONA MÁRTA: SZEMÉLYI FONDOK Archívumunk feladatai közé tartozik a kiemelkedő munkásmozgalmi, illetve a munkásmozgalomhoz közel álló országos jelentőségű személyiségek irathagyatékának feltárása és őrzése. 159 ilyen jellegű, terjedelmében és összetételében igen változatos, sokrétű fondunk van. Ezek kiegészülnek egy gyűjteményes fonddal, amelyben minden személy irata külön-külön őrzési egységet alkot. Ebbe a fondba azok a dokumentumok kerülnek, amelyeknek sem a mennyisége, sem az összetétele olykor a hagyatékozó személye sem indokolja, hogy önálló fondként kezeljük. Ebben a jelenleg 453 őrzési egységből álló fondban elsősorban személyi okmányok, igazolványok, tagsági könyvek, levelek, munkaadói igazolások találhatók. Abban az esetben, ha az ide sorolt személyi anyagok számottevő új iratokkal bővülnek, önálló fondokat képezünk. Így jött létre pl. Martos Flóra, Szántó Rezső, Garbai Sándor, Czóbel Ernő, Fái Borbála fondja. Munkánk egyik legproblematikusabb része az iratok begyűjtése. A KB Titkársága vezető pártmunkások elhunytakor esetenként dönt a hagyaték levéltárba kerüléséről, mert erre vonatkozó általános érvényű párthatározat nincs. Abban az esebten, ha az elhunyt egyben magas párt- és állami funkciót is betöltött, más levéltár is igényt tarthat a hagyatékára. Ilyenkor kiemeljük a gyűjtőkörünkbe tartozó bizalmas pártiratokat és a többit átadjuk az illetékes levéltárnak. Így jártunk el pl. Kiss Roland hagyatéka esetében, ahol a belügyi államtitkári, hadügyi államtitkári és a református egyházban folytatott világi tevékenységével kapcsolatos iratait átadtuk az Országos Levéltárnak, vagy Zalka Máté hagyatékával, mely többségében irodalmi műveit tartalmazta, ezeket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattárának adtuk át. Azt tartjuk helyesnek azonban, hogy egy személy dokumentumait egy közgyűjteményben őrizzék. Fontos része munkánknak az iratok felkutatása, illetve az elhunyt családtagjainak a felkeresése. A nehézségek ellenére szükséges lenne szervezettebbé és átgondoltabbá tenni a személyi hagyatékok levéltárba kerülésének gyakorla-