Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Zalai Katalin: Az 1945 előtt működött szakszervezetek iratai

jegyzőkönyvsorozatokat tartalmaznak a Szabó munkások ,a Textil munkások, a Kereskedelmi alkalmazottak és a Segédmunkások szakszervezeteinek fondjai. Az iratok között szép számmal találhatók a sok információt tartalmazó ún. mozgalmi vagy titkári jelentések. Az egy-egy hónap eseményeit összefoglaló és a központi vezetőségi üléseken elhangzott jelentéseken kívül több hónapról (pl. a budapesti kőművesek ügyvezető titkárának féléves időszakokról szóló beszámolói), sőt több évről szóló alaposabb ,elemzőbb összefoglalások is készültek. A Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó mindegyik szakszervezet rendszeresen jelentést tett működéséről, s ezeket a Szakszervezeti Értesítőben is közreadták. Fennmaradt pl. a Szakszervezeti Tanács számára a vasasmozgalom 1914. évi tevékenységéről készített jelentés fogalmazványa. Általában több év eseményeit összefoglaló beszámolókat küldtek a nemzetközi szervezeteknek, elsősorban a nemzetközi szakmai titkárságoknak, amit azok rendszeresen kiadott nyomtatványaikban tettek közzé. Pl. a Nemzetközi Vas- és Fémmunkás Szövetségnek készített 1912-ből származó jelentés a magyarországi vasasmozgalomról, vagy a Nemzetközi Nyomdásztitkárság számára készített jelentés a magyarországi nyomdász szakszervezet 1933—34 közötti tevékenységéről. A szakszervezetek vezetőségei rendszeres kapcsolatban álltak szakosztályaikkal, csoportjaikkal és tagjaikkal. A szervezkedés kezdeti időszakára jellemző személyes kontaktust a szervezetek növekedésével, az országos szakmai szövetségek létrejöttével párhuzamosan elsősorban a levélbeni kapcsolatok váltották fel. Ez azonban nem szorítkozott kizárólag a központok által kibocsátott körlevelekre és tájékoztató közleményekre. Rendszeres és folyamatos levélváltás folyt a szakszervezetek budapesti központjai, a szakosztályok és a vidéki csoportok között. A központi ügyeket intéző titkárok szinte naprakész információkkal rendelkeztek a helyi ügyekről, s azokban a legtöbb esetben állást is foglaltak vagy javaslatot tettek. A központi intézkedéseket minden esetben előzetes levélváltások, esetenként személyes összejövetelek, értekezletek is megelőzték. A legkülönfélébb témákban — agitáció, bérkérdések, segélyek, munkajogi problémák, munkaközvetítés, gyógyellátás stb. — folyt levelezések szinte minden fondban fennmaradtak. A szervezetek tagjaik bér- és munkaviszonyainak ügyében állandó kapcsolatban álltak a munkáltatói és kormányzati szervekkel is, pl. Gyáriparosok Országos Szövetségével, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületével, a nyomdafőnökökkel és gyártulajdonosokkal, ipartestületekkel és minisztériumokkal. Ilyen jellegű levelezés elsősorban a vasas- és a nyomdászszakszervezet anyagában maradt fenn. A szakszervezetek fenmaradt levelezése nemcsak a mindennapi gazdasági, érdekvédelmi, szociális és kulturális téren kifejtett tevékenységüket tükrözik, hanem pótolhatatlan adalékokkal szolgálnak a Magyarországi Szakszervezeti Tanács tevékenységére és a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolataira is. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács irattára a háború alatt elpusztult. A Szakszervezeti Tanácsról elnevezett fondunk mindössze 15 őrzési egységnyi iratot tartalmaz. Ezért olyan fontosak a szakszervezetek anyagában fennmaradt szaktanácsi iratok; körlevelek, statisztikai kérdőívek, tájékoztató közlemények, a szakszervezetek és a Szakszervezeti Tanács közötti kapcsolatból származó legkülönfélébb témájú levélváltások: pl. adatközlés, ügykezelés, gazdasági harcok összehangolása és támogatása, a járulékok emelése, oktatása, a szakszervezetek hatósági ellenőrzése tárgyában. Ilyen, a Szaktanács tevékenységére is utaló dokumentumok az 1918 előtti időszakból elsősorban a vasasszakszervezet, a 30-as és a 40-es évekből a bőripari munkások, az építőmunkások és a nyomdászszakszervezet fondjaiban maradtak fenn. A nemzetközi kapcsolatokat dokumentáló jelentősebb mennyiségű levelezés a Szakszervezeti Tanács fondjában, az építőmunkások, a vasasok és a nyomdászszakszervezet anyagaiban találhatók. Így pl. fotómásolatok a Szakszervezeti Tanács és a Nemzetközi szakszervezeti Szövetség 1930—1935 közötti levelezéséből; az Építőmunkás Internacionáléval és az európai építőmunkás szövetségekkel (német, osztrák, holland, francia, belga, olasz, skandináv stb.) folytatott levelezés; a Nemzeközi Fas- és Fémmunkás Szövetségnek a Magyarországi Vas- és Fémmunkás Szövetség 1908—1909-es felfüggesztésekor nyújtott nemzetközi támogatás megszervezésével kapcsolatos levelei ;a nyomdászszakszervezet és a Nemzetközi Nyomdásztitkárság közötti levelezés. Jó állapotban maradtak fenn a különböző segélyező, önképző, szakegyleti és szakszervezeti alapszabályok és módosításaik, melyek rögzítették a szervezetek céljait, felépítésüket és a hatóságok által jóváhagyott tevékenységi körüket. Archívumunk legkorábbi ilyen jellegű forrása a nyomdász szakszervezet elődjének tekintett Könyvnyomdai Társaság temetési, özvegyeket és árváikat segítő pénztárának 1847-ből származó alapszabályai. Viszonylag sok, múlt századi segélyezési és önképző egyleti alapszabályt őriznek fondjaink. Így pl. a cipész- és csizmadiasegédekét, kesztyűsökét, kalapossegédekét, kőfaragókét.