MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

74 Balázs Péter 15. A levéltárak a nagyarányú begyűjtési munka és irataik rendszerezése, selejtezése, valamint országosan egységes rendszerű segédletekkel való ellátása mellett az országos feladatokat megoldó, központilag irányított tudományos kutatásnak is fontos láncszemei lettek, ugyanakkor a gyűjtőterületükön kibontakozó népművelési jellegű helytörténeti kutatások legfontosabb bázisaivá váltak. A magyar levéltárügynek a felszabadulás, de méginkább a 29/1950. sz. törvényerejű rendelet megjelenése óta eltelt időszak alatt publikációs eredményei részben központilag szervezett saját kiadványsorozataiban, részben dolgozóinak — ha nem is levéltári kiadványként, de a levéltárak munkaterveibe illesztve készített, a legkülönbözőbb szakterületek folyóirataiban, illetve önálló kiadványként megjelent — tanulmányaiban realizálódnak. E munkák együttesen nemcsak mennyiségileg jelentenek igen figyelemreméltó teljesítményt, hanem tudományosan is nagyban hozzájárultak történettudományunk fejlődéséhez, és szilárd alapjai lettek a helyileg rájuk épülő népművelő munkának is. Kiadványaink közül a legfontosabbakról, a levéltári segédletekről, az előzőekben már beszámoltunk. Levéltáraink a segédletkészítés mellett jelentős forrásközlő munkát is végeztéié E téren elsősorban az Országos Levéltár ért el kiemelkedő eredményeket, de jelentős a Levéltári Központnak — az egész ország levéltári anyagára támaszkodó — ilyen irányú tevékenysége is. Az Akadémiai Kiadó gondozásában láttak napvilágot a Magyar Országos Levéltár kiadványaiként „Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke" I., II. (szerk. Borsa Iván), a „Veszprémi regeszták" (szerk. Kumorovitz Bernát), a „Zsigmond-kori oklevéltár" I., II. (szerk. Mályusz Elemér), az Úriszék (szerk. Varga Endre), az Urbáriumok (szerk. Maksay Ferenc), a „Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1967" (szerk. Sashegyi Oszkár), a „Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából" (szerk. Iványi Emma) és a „Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der österreichisch — ungarischen Monarchie 1914—1918" (szerk. Komjáthy Miklós) c. kötetek, amelyek bizonyos határok között részben teljességre, részben a válogatásban egy-egy problematika egészének bemutatására törekedtek. Ugyancsak az Országos Levéltár kiadványaként a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg az „Iratok az ellenforradalom történetéhez" című sorozat (szerk. Karsai Elek) eddigi 4 kötete. A Levéltári Osztály a Kossuth Kiadóval 1965-ben jelentette meg a Földreform 1945. című forráskiadványát, amely az egész állami levéltári hálózat kollektív munkájának eredménye: szervezésileg új típusú adatfeltáró és feldolgozó vállalkozás. 1958-ban a Levéltári Osztály a Kossuth Kiadóval népszerűsítő forráskiadványok közlését kezdte meg. Az eddig megjelent füzetek: Országgyarapítás-országvesztés (Karsai Elek), Az újvidéki „razzia" (Buzási János), A náci csizma nyomában (Lőrincz Zsuzsa), „Szíveskedjék bizalmasan kezelni" (Kővágó László) és a Budapesti városatyák panamái (Szekeres József) könyvsikert arattak. A fenti sorozatokon kívül is számos jelentős forrásközlés jelent meg levéltárosaink tollából. Szinai Miklós és Szűcs László Horthy Miklós titkos iratai c. összeállítása több hazai kiadásban és több idegen nyelven is megjelent. Közös szovjet-magyar kiadványként került a könyvpiacra a „Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban 1917—1922" című kötet. Az anyaggyűjtésben valamennyi állami levéltár részt vett, s a szerkesztésben részünkről Bélay Vilmos működött közre. Kiss Dezső az 1919—1944 közötti paraszt-