MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

60 Balázs Péter stb.), amelyek a család magas állami funkciót betöltő tagjainak sok köztörténeti vonatkozású anyagát is őrzik, s mindeddig fizikai értelemben is el voltak zárva a történettudomány művelői elől. Említést érdemel, hogy az Országos Levéltár 1526 előtti oklevélgyűjteménye 1945-től napjainkig 40 ezerről közel 106 ezerre gyarapodott. A IV. osztályra begyűjtött vállalati és pénzintézeti fondok száma 367, a Népi demokratikus osztályra beszállított fondoké 279. A területi állami levéltárak polgári kori közigazgatási anyaga a központosítás után egészült ki az állami szakigazgatási szervek mintegy 4 ezer folyóméternyi iratanyagával. Az országosan több száz fondra terjedő anyagból különösen jelentősek a rendőrkapitányságok (sajnos, a legtöbb esetben csak töredékes), a gazdasági és különféle mezőgazdasági szakfelügyelőségek, a bányakapitányságok, iparfelügyelőségek, államépítészeti hivatalok, posta és vasúti igazgatóságok, valamint a tanügyi igazgatás szerveinek iratai. Az igazságszolgáltatás szerveinek iratanyaga jelentős mértékben meghiányosult ugyan, de az 1950-es évektől begyűjtött 10 ezer folyómétert meghaladó anyag (benne a cégiratokkal, valamint az úrbérrendezési iratokkal és térképekkel) még így is nélkülözhetetlen forrásanyag mind a köztörténet, mind a munkásmozgalom történetének kutatói számára. Országosan több mint ezer fond és több mint 13 ezer folyóméter az a városi és községi igazgatási anyag, amelyet a Horthy-korszak levéltárpolitikája teljesen sorsára hagyva a lassú pusztulásnak engedett át. A levéltárak iratbegyűjtő munkájuk során nemcsak az elmúlt évtizedek községi közigazgatási anyagát szállították be, hanem a községházák padlásán vagy pincéjében porosodó régi bíróládák iratait is felderítették és átvették. 1950-ben alakultak meg hazánkban a szocialista közigazgatás demokratikus szervei, a tanácsok. Működésük első évtizedének iratanyaga már levéltárba került. Az intézetek 2 ezer folyóméternyi levéltári őrizetbe vett fondjai közül elsősorban az iskolai anyagot kell megemlítenünk, amely az egyetemektől az elemi (illetőleg 1947-től az általános) iskolákig lemenőén valamennyi iskolatípust magában foglalja. Az egészségügyi intézetek történeti értékű iratait szintén begyűjtöttük. A céhek iratanyaga az utóbbi 10 évben jelentős mértékben gyarapodott és kiegészült. A különféle érdekképviseletek (kamarák és ipartestületek) terjedelemben nem nagy, de értékes anyaga mellett említést érdemelnek még a gazdasági jellegű köztestületek (vízitársulatok, legeltetési társulatok, hegyközségek) iratai, amelyeknek felderítése és begyűjtése még ma is tart. A már begyűjtött iratok terjedelme meghaladja a 2 ezer folyómétert. Egészen új feladatok elé állította levéltárainkat a tőkés magángazdaság, majd a szocialista gazdasági élet üzemeinek és vállalatainak iratanyaga. Bár az országos jelentőségű gazdasági szervek iratait előbb a Központi Gazdasági Levéltár, majd az Országos Levéltár gyűjtötte be, a területi levéltárak által átvett fondok száma is jelentős, terjedelme pedig eléri az 5 ezer folyómétert. A családok és a személyek fondjainak száma a területi levéltárakban megnövekedett és — elsősorban letéteményezés útján — továbbra is gyarapszik, terjedelme megközelíti a félezer folyómétert. Valamennyi levéltár átvette a megszűnt egyesületek iratait — eddig 300 folyómétert meghaladó terjedelemben. A káptalanok és konventek ún. hiteleshelyi működése folytán keletkezett iratanyag, amelyet maguk is minden esetben a szorosan vett egyházi provenienciájú