MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

56 Balázs Péter • Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy ezen időszak alatt az Országos Levéltárban létrejött egy 31 fővel dolgozó — összlevéltári feladatokat ellátó — Technikai Osztály, továbbá, hogy ugyanitt az Új Magyar Központi Levéltár magját képező Népi demokratikus osztályt is meg kellett szervezni, akkor a létszámfejlesztés általános irányelveit szükségeseknek és az egész levéltári terület érdekeit arányosan szolgálóknak kell elfogadnunk. Mindez nem változtat azonban azon a tényen, hogy az utolsó évtized alatt a 22 területi levéltár mindössze 19 (8 tudományos és 11 egyéb) státushoz jutott, s az a körülmény, hogy ezen időszak alatt a debreceni, az egri, a gyulai, a nyíregyházi, a szekszárdi és a veszprémi levéltár státusainak száma változatlan maradt, a pécsié pedig 1 fővel csökkent is, sajnos, azt jelenti, hogy a Levéltári Osztály a területi, elsősorban a vidéki levéltárak jogos káder fejlesztési problémáit nem tudta megoldani. 1968-ban a levéltári terület státushelyeinek száma az előző évi 261-ről 288-ra növekedett. (Lényegében 28 új levéltári státusról van szó, mert a Baranya megyei Levéltárban jelentkező 1 fő csökkenés csak látszólagos: 1 nyolc órás státust 2 fő részére 4 órás részfoglalkozásúra szervezték át). Az Országos Levéltár — a Levéltárak Gazdasági Hivatala feladatainak és dolgozóinak részbeni átvételével — 12 státushoz jutott, a tanácsi levéltárak 16 státussal (ebből 6-ot a tanácsok adtak) gyarapodtak. (A levéltárak 1968. dec. 31-i személyi ellátottságát az 1. sz. táblázat szemlélteti.) 1950-től megszűnt az Országos Levéltár és a volt törvényhatósági levéltárak dolgozóinak státushelyzetében addig mutatkozó különbségtétel. Az új levéltári kulcsszámok szerinti besorolás a legtöbb dolgozó számára a régebbinél kedvezőbb fizetést biztosított, s időközben többször is sor került jelentős illetményrendezésekre. Sajnos, a 134/1962. M.M.sz. együttes miniszteri utasítás kulcsszámai és besorolási feltételei nem felelnek meg mindenben a levéltári terület sajátosságainak, ezért a Levéltári Igazgatóság arra törekszik, hogy a jövőben a LÜSZ-ben körülhatárolt tudományos, kezelői, technikai és kisegítői munkakörökhöz alkalmazkodó státusrendszert lehessen kialakítani. 6. A L.O.K. a szocialista levéltárügy építésében teljes bizalommal számított már korábban is levéltárakban dolgozó szakemberek munkájára, szakmai és ideológiai továbbképzésükről intézményesen gondoskodott. A levéltáros utánpótlást 1950—1955-ig a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán létesített levéltáros szak volt hivatva biztosítani. A levéltáros szak megszűnte után a Központ a tanári oklevéllel rendelkező fiatal levéltárosok számára esetenként 2 éves levéltárosképzést szervezett. A tanfolyam jegyzeteit a kérdésekben legjáratosabb levéltárosok állították össze. 1961-től a budapesti egyetemen újból megindult a levéltárosképzés, de a vidéki levéltárak levéltáros utánpótlásának problémáját mégsem tekinthetjük megoldottnak, mert az itt végzett új diplomások általában nem akarnak vidékre menni. Ugyanakkor azok a levéltárakban dolgozó érettségizett munkatársak, akik levelező oktatás keretében akarnak továbbtanulni — a levéltár szakon nem lévén erre lehetőségük — a legtöbbször a jogi karra iratkoznak be. A levéltári terület alapvető érdeke, hogy a levéltáros szakon is mód legyen a már levéltárakban dolgozók levelező oktatására. Ugyancsak meg kell oldani a nem levéltáros oklevéllel alkalmazást nyerő fiatal levéltárosok kiegészítő szakmai képzésének problémáját is. A levéltári kezelőszemélyzetet a L.O.K. kezd étben jobbára az iratkezelésben járatos közigazgatási adminisztratív munkakörben dolgozó alkalmazottakból válasz-