MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 1968-ban végzett munkájáról. • 1969. [LSZ 1969/2. 354-404. p.]

• -"392 -Az a körülmény, hogy 1968-ban önálló forrásközlő kötetünk nem jelent meg, a tavalyihoz képest csökkentette a megjelent müvek terjedelmét. Az oldalszám 4943-ról 3557-re, az ivszám 296,75-ről 222-re csökkent. Legnagyobb terjedelemben levéltári segédleteket publikáltunk, 2513 oldalon, 157 ivén. Utánuk a fondképzők története következik, 355 oldalon, 22 ivén. Majd az egyéni témák 288 oldalon, 14,5 ivén. A levéltári beszámolók terjedelme 107 oldal, 6,5 iv volt. Ezután a forrásközlés ás a levéltártan következik, közel egyforma terjedelemmel, 89 illetve 86 oldallal, 5,5 - 5,5 ivvel. Alig valamivel kevesebb a helytörténeti témák terjedelme, 83 oldal, 5 iv. A többi műfaj terjedelme nem érte el az 5 ivet. Nőtt a levéltári segédletek terjedelme /2426 oldalról 2513-ra/, a levéltártani munkáké /12-rol 86-ra/, a történeti forrástudományiaké /24-ről 40-re/, a le vélt ár tör ténet ieké /2-ről 49-re/, a fondképző - történetieké /138-ról 355-re/, a helytörténetieké /0-ról 83-ra/. Csökkent a levéltári beszámolóké /115-ről 107-re/, a forrásközléseké /1234-ről 355-re/ és az egyéni témáké /984-ről 288-ra/. Sajnálatos, hogy történeti statisztikai feldolgozás dolgozóink tollából sem 1967-ben, sem 1968-ban nem jelent meg Tudományos dolgozóink száma, akik közül nem mind foglalkozott kiadványkészitéssel, 1968-ban 49 volt. Ha a megjelent müvek oldal- ás ivszámát 49-cel elosztjuk, megtudjuk, hogy 1968-ban egy tudományos dolgozónkra 72 oldal, illetve 4,5 iv publikáció esik. Ezzel a teljesítménnyel akkor is elégedettek lehetünk, ha tudjuk, hogy 1966-ban 5,90, 1967-ben pedig 6,31 iv publikáció volt az egy tudományos dolgozóra eső átlag. A csökkenést az magyarázza, hogy 1968-ban forrásközlő kötetünk nem jelent meg. Kiadványkészito munkánk mennyiségi teljesitményével tehát végeredményben elégedettek lehetünk. Kiadványaink minőségével szemben azonban igényesebbnek kell lennünk. Sokszorosított repertóriumaink pl. egységesebbek lehetnének, és minőségi különbséget is mutatnak. A sok tanulmány ás cikk között is akad gyengébb minőségű. Folyóirataink szerkesztői magasabbra tehetik a mércét.