MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: Az Országos Levéltár távlati tervfeladatai. • 1965. [LSZ 1965/4. 1- 15. p.]

- 13 -A levéltártörténet terén két olyan feladatot jelölhetek meg, amelyet minél előbb meg kellene oldanunk. Az egyik az Országos Levéltár története, mégpedig mind a feudális, mind a polgári korszakban, sőt talán a népi demokrácia időszakában is. Ezideig csupán a régi országos levéltár történetének az első éveit ismerjük. A másik levéltártörténeti feladat a hivataltörténettel kapcsolatos. Tisztáznunk kellene azoknak a központi hatóságoknak az ügyviteltörténetét, amelyeknek iratait őrizzük. Az ügyviteltörténet keretébe tartozik az irattározás története, ami egyben levéltártörténeti téma. Gondolok a feudális, a polgári és a szocialista korszak központi hatóságaira egyaránt.Különösképpen mégis a feudális kori központi hatóságok irattározásának történetét emelném ki. E hatóságok iratai abban a rendszerben maradtak fenn, amelyben keletkeztek. Páratlan lehetőséget nyújtanak a régi irattári rendszerek tanulmányozására. Külföldről jönnek hozzánk levéltárosok, hogy tanulmányozzák e régi irattári rendszereket. Mi magunk pedig elmulasztjuk ezt. Olyan tanulmányok Írására gondolok, amilyet 1940-ben irtam a helytartótanács ügyintézéséről. Ilyen tanulmányok számára is lenne hely; folyóiratainkban. A történeti segédtudományokat jelenleg nagyon kevesen müvelik hazánkban, rászorulnak arra, hogy a levéltárosok foglalkozzanak velük. Különösen egyet emelek ki közülük, amelyikkel elsősorban kellene foglalkoznunk, az irattant, pontosabban mondva a Mohács utáni irattant. Az ügyviteltörtéae€ kutatása irattani ismereteinket is gazdagítaná. Egyenesen érthetetlen, hogy levéltárosaink mindennapi munkájuk során iratfajták százaival foglalkoznak, s nem tartják érdemesnek, hogy Írjanak is róluk. III. osztályunk dolgozói miért nem irnak pl. a családi levéltárakban található iratfajtákról, a térképek különböző fajtáiról, IV. osztályunk dolgozói a gazdasági iratféleségekről? De a többi osztály dolgozói felé is feltehető a hasonló kérdés. A levéltári források közlése már olyan terület, amelyre szivesebben lépnek levéltárosaink. Ugy gondolom, hogy nagyobb jelentőségű forráskiadványokra kellene erőinket összpontosítanunk. Egy-kettőt említek ezek közül, részben olyanokat, amelyeknek munkálatai már folyamatban vannak, de átmennek a következő ötéves tervidőszakba is. Be kell fejezzük az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzékét. - Folytatnunk kell a Zisgmondkori oklevéltárat. - Megkezdhetnek a Hunyadi- és a Jagello-kori oklevéltárakat. - Folytatnunk kell a Mohács előtti törvények és törvényerejű rendeletek összegyűjtését és kiadását. Ezt a vállalkozást tovább vihetnők Mohács után is, egészen addig, ameddig egykorú hivatalos lapok nem közlik a törvényeket és a törvényerejű rendeleteket. Nagyszabású vállalkozás lenne ez, méltó az Országos Levéltárhoz; - Már eddig is bekapcsolódtunk, s a jövőben még inkább bekapcsolódhatnánk a 17. és 18. századi országgyűlési emlékek publikálásába. Ezt a munkát elsősorban az Országos Levéltár dolgozóinak kell elvegezniök, tekintve azt a szoros kapcsolatot, amely az országgyűlések és az ország levéltára között az archívum regni időszakában fennállott. - Közzé lehetne tennünk a pozsonyi és a szepesi kamara számadásait, 16-18. századi történetünk páratlan értékű forrásait.